50. Pétër László: MINDEN ELLEN (3. rész)

Mottó:

Nem mondom azt, hogy szeretem a 20. századi művészetet, de mégis rajongok érte, mert a hagyományokat szeretem, és tudom, hogy egyszer minden, ami valaha új(szerű) és ellen-művészet volt, hagyományossá válik.

Magyar vonatkozások

Csak érintőlegesen szólnánk most a példaértékű, és speciálisan történelmi példázatokból felépített magyar művészetről, melynek kibontakozását Fülep Lajos művészettörténész, művészetfilozófus szabad értelmezésében érdemes végigkövetnünk.

A sajátosan nemzeti jelleggel bíró kultúrának tudatos összehozásában a reformkor és különösen a nemzeti függetlenségért vívott harc segített. A német romantika és a francia impresszionizmus stílusjegyeit is magán hordozó speciálisan magyar kultúra forradalmisága kívülről nézve akár provinciálisnak is tűnhet, ám úgy hisszük hogy azok a magyar művészek, akik helyt álltak és a döntő pillanatokban helyesen ismerték fel a saját egyéni és a társadalmi, illetve történelmi lehetőségekből adódó feladatukat: maradandót alkottak. 

                                                       Ferenczy István: Pásztorlányka

                                          

Nemzeti művészetet pedig, ebből adódóan igenis létre lehetett hozni.

Ferenczy István klasszicizáló, Izsó Miklós tanítványának romantikába hajló és nem nemzetieskedő nyelvezetű, hanem a bevett szobrászati mesterfogások lényegéből fakadó tudásukkal, élvonalba kerülhettek. Markó Károly, Mészöly Géza, Paál László... egészen Színyei Merse Pálig, Mednyánszky Lászlóig, majd Csontváryig hatalmas fejlődést jelentettek, amelyben mind a történelmi festészet (Than Mór, Madarász Viktor, Székely Bertalan), mind az életkép (Barabás Miklós) témájában speciálisan magyarnak kellett lenni. És a sort most, Munkácsy Mihállyal kellene zárnunk.

De persze, hogy nem lehet...

Hiszen kimaradnának még nagyon fontos művészek.

És hol van még a 19. században oly fontosságot kapott speciálisan magyarrá vált építőművészet, amelynek délvidéki emlékeiről sem illik megfeledkeznünk? Hol van még a csodálatos nemzeti-romantikus szellemben indult Ybl Miklós, és a fejlődő főváros arculatát oly meggyőző szépséggel és erővel átalakító, sajátosan magyar érzületű, szecessziót feltaláló Lechner Ödön?

Szimbolizmus és szecesszió

A szimbólum jelentése: jelkép. A szimbolizmus tehát jelképiséget jelent.

A szecesszió jelentése: kivonulás.

A szecesszió kivonulás a megszokottságból. Olykor szimbolizmussal telített, olykor csak díszítő jellegű, de erőteljes, meggyőző és maradandó érvényű.

De van realista formákban kiteljesülő szecesszió is...

Megannyi megállapítás, amely végül is egy új útra terel bennünket. 

                                                 Edouard Manet: A Folies-Bergére bálja

 

Ha jól értelmezzük azt amit a művészettörténeti tanulmányokból kihámozhattunk, a (poszt)impresszionizmusból ered számtalan festészeti stílus és irányzat. Ezek szerint, elsőként a szimbolizmus és a szecesszió tisztultak le belőle. Edouard Manet még realistaként, megdöbbentő és gyengébb idegzetűeket felzaklató, polgárpukkasztó élményiséggel már az impresszionizmus hajnalán is szimbolikusan fogalmazta át Giorgione azóta elveszett, klasszikus beállítású figuráit, profánná változtatva benne a tiszteletteljes fennköltséget...

Jóval később, Claude Monet is impressziókban gondolkodott, és egyben szimbolikus összeszedettséggel fogalmazott derengő hangulatú festményeiben. A Roueni katedrális című festménysorozata épp úgy impresszió, mint a szimbólummá tornyosuló témája, építménye. Tavirózsák sorozatképei pedig épp úgy eruptív felvillanásai, atmoszférikus, napfény egyengette látványos megélései a természetnek.

És ekkortájt jött még egy francia: a kalandvágyó bohém festő, Gauguin alkotta meg Tahiti bennszülöttek körében azt a titokzatos és szabadon ötvözött félvad stílusát is, amelyben ismét mindkét irányzat meglelhető.

Mégpedig hasonlóképpen, mint Cézanne amikor merev líraiságában, erős megkomponáltságában a kubizmus alapjait megfoglamazta. És ugyanúgy, ahogy Van Gogh a fauvizmus és az expresszionizmus elődjeként, nyers erőszakkal átitatott lángoló képeit megalkotta...

A szimbolizmus észrevétlenül tört utat magának, új élményiséget diktálva, jelképpé avanzsálva a festői motívumokat.

Egy kis (távol)kelet

A nyughatatlan keresgéléseket a láthatatlan korszellem diktálta, kelettől nyugatig. És ha már a keletet is megemlítettük, a keleti (őskori és modern) szimbolisztika kincseit is meg kell említenünk.

A japán fametszetek mesterei méltán vonták magukra a nyugati művészek figyelmét. Csodálták őket, rajongtak titokzatos és hagyománytisztelő, mégis forradalmian friss szellemiségükért, művészetükért. Kincseket adtak egy-egy szép műalkotásért, kereskedtek velük, műgyűjtők és művészek rajongtak értük. Hiszen sokat lehetett tőlük tanulni, és a modern Európa lelkesedett is a keleti motívumkincs, a keleti eredetű műtárgyak meg a furcsábbnál furcsább, komoly elemzéseket is megérdemlő fantasztikus díszítőművészeti motívumaik iránt.

A nyugati kultúra nagy becsben tartotta a festett kelméket, szőnyegeket, viseleteket és dísztárgyakat. Közülük is a legszebbek a lélekzetelállító japán színes fametszetek voltak, amelyek komkpozíciós merészségét, modernségét igencsak csodálták, és volt is miért.

Hokuszai mester a japánok szent hegyét, a Fudzsit fametszet-sorozataiban ábrázolta és tette érinthetetlen, örök jelképpé.

A keleti művészet(ek) kisugárzása nyilvánvalóan megtermékenyítette a nyugati művészetet. Ez is jól látható a szimbolista Gauguintól a szecesszionista Gustav Klimt-ig...

Magyar vonatkozású...

Nekünk magyaroknak is jó nagy szelet jutott az új művészeti meglátásokból. Párizstól, Bécstől, Münchentől vagy Londontól kaptuk világjáró művészeinktől az új haránt-impulzusokat...

Sok olyan művészünk volt, akik nagyszerűen átplántálták azokat a forradalmian új meglátásokat és megfogalmazhatóságokat, amelyek Magyarországon érvényessé lehettek.

Művészeink az impressziók egész sorával találkozhattak külföldi tanulmányútjaik és iskoláik során. Ezeket valóság-élményként kezelték és ültették át. A realizmusból és az impresszionizmusból kinövő egyéni stílusjegyeiket érvényesítették művészetükben. Költői elképzelések és atmoszferikus vágyálmok ötvözetéből születtek meg a magyar szimbolista művek. Szinyei Merse Pál Léghajója, Csontváry Baalbekje és Magányos cédrusa, Gulácsy Lajos finom ívelésű ceruzarajza, a Bohóc szegfűvel, vagy A varázsló kertje című mesét idéző festménye misztikusak, súlyos titokzatosságokkal átitatottak...

                                                        Gulácsy Lajos: Bohóc szegfűvel

A szimbolizmus ritkán fogalmazódik meg vegytisztán. Példaként, miközben Auguste Rodin kolosszális szobrászatát csodálja a világ, és szinte megfoghatatlan a forradalmisága, nem tudjuk a stílusát megnyugtató módon sehová se besorolni...

Ám viszonylag ritkán mondjuk azt, hogy egy művészi alkotás egyértelműen besorolható. Edvard Munch A sikoly című festményét sokan a szimbolizmus, a szecesszió és az expresszionizmus stílusát is idéző/keresztező alapműként emlegetik. Gustav Klimt A csók című festménye is szimbolikus és szecesszionista egyszerre.

E stílusirányzatok, túlsúlyosak, túlteng bennük a törekvés hogy a végsőkig összefogott mondandójuk legyen... E művek túl érzékiek, és érzékenységük miatt soha sem vegytiszták...

(folytatás)

Megjelent: Magyar Szó, Üveggolyó melléklet, 2013. július 29, hétfő.