(Székelykevei gyűjtésemből)
A papnál, a parókia előtt, szintén, a kanász minden reggel kürtölt. Korán reggel, mindig ott kezdte. Mán igen idegesítette a papot. Olyan korán, mindég felébresztette mikor lett volna ideje aludni - ez felébresztette nagy kürtszóval. Há, micsinájjon, kieszelte, hogy hogy szabaduljon meg tőlle.
Egy reggel szépen kinezett s megszólította: - Tuggya mit? (Kanásznak mondja). Maga nekem, minden reggel kürtöljön, de tovább! És hangosabban, hogy én ébredjek fel! És ezétt, maga minden reggel kap egy fél deci pálinkát, ki lesz téve az ablakba, csak igya meg, és kürtöljön, hogy én ébredjek fel!
Na, megörült a kanász, há’ mé’ ne? Reggel, leadta jó hosszan a… izét, jó hangosan, nézi, az ablakban ott a pálinka, jó’ van, lelökte s ment tovább! Hajtotta a disznyókot.
Másik reggel, kürtölt, ahogy csak lehetett. Pálinka meg az ablakba’.
Örült a kanász, minden reggel, egy kicsi kürtölésétt, ott a fél deci pálinka!
Igen ám, de! Egy reggel megint, mikor kürtöl, eltelt egy jó idő, menyen ám, s nincs az ablakba’ a pálinka! Éj, biztos elfelejtette! Nem baj, másnap reggel, újra, megint, jó hangossan! Jön a pálinkájétt! Megin’ nincsen a pálinka!
Ejj, gyanút kapott, gyanút fogott, de na, a harmadik reggel megint, kürtöl, kürtöl, jó hosszan… Nincs a pálinka!
- Ejjnye, az annyát! Ravasz papja! Há’, mit gondol, hogy én, ingyen neki kürtölök?
Soha többet!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése