A
találékonyság néha furcsa tettekre készteti az emberi elmét:
például amikor fegyvert, sőt rafinált kínzóeszközt fabrikál
egy ősi jelképből. Majd jóval később, egyensúlyt keresve az
emberi elme útvesztőjében, ugyanazt szentséggé avatja,
megszabadulva ezzel a gonoszság egy részétől.
Jelképi és erkölcsi szinten is:
zseniális
forradalmi tett...
Büntetőeszköz
vagy szentség-szimbólum
Kezdhettūk
volna témánkat a paradicsomból való kiűzéssel, illetve Gábriel
arkangyal lángoló pallosával is. Melynek megfelelője, attribútuma
maga a kereszt, s mely kūl-alakra hasonlított az ókori törzsi
háborúkban használatos félelmetes kardra, tőrre vagy szablyára,
mely egyszerre támadó és védelmi kézifegyver is volt. Elsősorban
szúrásra és vág-csapásra használták, de a markolatánál, a
keresztszára révén halálos suhintásokat és szúrásokat felfogó
szerepe is volt. Ez volt hát a kard keresztje.
Áttételesen
fogalmazva, a kereszt is fegyver volt tehát, az ókorban azonban (a
kettő hasonlatósága és kettős értelmezési lehetősége
ellenére) még csak kegyetlen, megtorló, megbecstelenítő būntetőeszközt láthattak benne. Kíméletlen győztesként, nem csak a
vérengző, barbár, vandál hordák, de például a magas kultúrával
rendelkező perzsák is használták. Nem tudhatjuk, ki előbb,
csupán találgathatjuk a fennmaradt írásos emlékek segítségével,
de az világos előttünk, hogy būntetőeszközként akkoriban sorra
ácsolták, hogy kiélvezhessék általa a legyőzött ellenség
iránt érzett beteges gyűlöletūket.
A
keresztre feszítés több ezer éve válhatott kegyetlen rítussá...
Állítólag legelébb a perzsák ”működtették" az elmés
szerkezetet, de hamarosan más népek is eltanulták a használatát.
A későbbiekben a mitológiai istenségeknek hódoló világot
meghódítani akaró rómaiak is a hatása alá kerūltek, akik előbb
csak az általuk megvetett barbárok és a gyakorivá vált
rabszolgalázadások miatt, elrettentő būntetőeszközként
alkalmazták. Végül azonban már ők is keresztény jelképként
tisztelték, hiszen az i.sz.negyedik évszázadában, Nagy
Konsztantinosz idejében, maguk is behódoltak neki.
Így
a Paulusaikkal és Longinusaikkal igaz jelképpé, relikviává,
kegytárggyá nemesítették e sinus-cosinus ötvözetű
konstrukciót...
A kora-kereszténység egyik sematizáló falfestménye
Szentség-szimbólum,
hasznos funkcionalitás és vagy büntetőeszköz
Az
ikonográfiában a bibliai fa-motívum három fő téma köré
csoportosul: az édenkerti Tiltott fa, Jesse-fája (a Jesse-fa
ábrázolás egyik egyedülálló hazai emléke a gyöngyöspatai
plébániatemplomban található Jesse oltár), és a
Keresztfa. Konkrétan a kereszt jeléből előbb kezdetleges, nyers
funkciójú, majd azon túlmutató egyre bonyolultabb találmányokat,
szerkezeteket konstruáltak. Madárváz-formája miatt a huszadik
századra, még repūlő gépezeteket is.
Lelki
rezdūlések és nehéz belenyugvás
Az
egykori bosszúálló hadjáratok idején csupán az embert
megalázó/megbecstelenítő tárgyi ikont látták meg benne. Főként
a rabszolgák, pribékek, tolvajok, bűnözők kivégzőeszközeként
volt ismert. Tehát eleve a legalacsonyabb rendűek kivégzésére
használták. Míg a középkorban a kereszt ūnnepélyes keretek
között jelképpé avatásáról volt ismert, valamint arról a
keresztes-háborúról, amely Jeruzsálem szent városának pápai
ultimátummal elrendelt műveleteire vonatkozik. Mindenképpen tehát,
a tanult és a tanulatlan embert egyaránt, az élete útján, és
akár a haláláig elkísérhette...
Az
ember akarata
De
nem Isten, hanem a (hatalmi) ember akarata volt az, hogy főként a
latrok, gyilkosok és az engedetlen vagy bűnös(nek tartott), lázadó
rabszolgák kivégzésére használták. Ezt a tényt, hogy a már
hivatalosan világvallássá előléptetett kereszténység az
ūdvözítő jelképeként használja, sok hívő szinte az
önsanyargatás rafinált, mindenkor lelki fájdalmat okozó
választásaként fogja fel, és a mai napig nem tudja könnyű
szívvel elfogadni...
Izgalmas
dolog, hogy a két szimbólum ötvözete, ábraként a félkör és
az egymást keresztező vonalak, azaz térbe helyezetten a félgömb
és a kereszt egyszerű kombinálásával is új jelképet kapunk. A
pontos megfelelője: a kálvária. A gömb és a kereszt ötvözésével
viszont egy másikat, szebbet is jelenthet: egy mesebeli, vagy egy
valós országalmát is, amely ráadásul a korona csúcsán is
miniatűrként megjelenik...
Mégis,
Jézus Krisztus kínhalált szenvedésével (mert hogy egy szent
embernek a latrok kivégzőeszközével okoztak nem csak fizikai
fájdalmat de lelki szenvedést is), e szimbólummá vált eszköz
megszentūlt, és az örök-érvényűség szentség-fogalmát
örökítette és örökölte meg. A kereszténység úgy tartja,
hogy minden ember a láthatatlan kereszt árnyékában él. Legalább
is a keresztény hitűek értelmezése szerint. A keresztet jelképes
közvetítő szándékkal az emberek univerzális
összetartozás-érzetének lehetőségeként, az iránymutatás
szimbólumaként használják. Akárcsak egykor a hittérítők, a
megváltás egyetemességének lehetőségét, ugyanakkor a
szélsőségek lekūzdésének egységesítő szándékával általa
fogalmazzák meg.
Ámbátor,
nehéz a vallástalanokkal, és még nehezebb a más-hitűekkel
egyezkedni. Mert igaz a mondás, hogy mindenkinek megvan a saját
keresztje, amit cipelnie kell...
Honfoglalás kori tarsolylemez kereszt-motívuma
A
népvándorlás keresztje
Az
újkor hajnalán a felborult méhkasokból kirajzó népek
vándorlásával, a kereszt sok népvándorlás kori ötvösművészet
remekén is megjelent, így szíjvégen és övcsaton is. Immár
újabb megjelenéseiben, és újabb rétegzett jelentéssel
gazdagodott a kereszt szimbolikája. A kereszt négy szára négy
irányba, az égtájakra mutat, ez pedig a teljesség száma is.
Jelentései: térben az égtájak, és időben a négy évszak. A
keresztet karmai között tartó madár lehet a turul, de keresztény
ember számára lehetett akár a szimbolikusan ábrázolt János
evangélista is.
Természetesen
úgy gondoljuk, hogy a honfoglaló, más elképzelések szerint
hazatérő magyarok tisztában voltak a keresztény hitvilággal, és
annak tanaival is. Ezért ha figyelembe vesszūk hogy a
hon(újra)foglalók számára a keresztény vallás gyakorlása nem
volt megtiltva, eltekinthetūnk attól a bumfordi állítástól,
hogy mi magyarok mindannyian csakis pogányok voltak, és hogy
számukra ez a vallás idegen volt, mint ahogyan azt a korabeli
történészek hangoztatták. Mert iskoláinkban tényleg úgy
tanultuk, hogy a keresztény államiság Szent Istvánnal kezdődött.
De ez korántsem jelenti azt, hogy az ország megalapítása előtt
ne lettek volna a keresztény vallást (is) gyakorló magyarok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése