Kitérők
Ősi mindenség-szmbólum
Az emberek legtöbbször nem azt látják, ami
ténylegesen van, hanem azt, amire tanították őket. Az amerikai őslakos indiánok a “palacsintává lapított gömböt”, azaz a (kocsi)kereket
annak ellenére sem fedezték fel a valószínűleg több tízezer éves történetūk során kiépített magaskultúrájuk
kiegészítő/forradalmiasító elemeként, hogysem az általuk áhítattal figyelt és
imádott, égen végiggödūlő Napkeréktől ihletet, ötletet kaphattak volna. Pedig
állandó jelleggel, az isteneknek kijáró gondos odafigyeléssel, mint ahogy a
csillagabrosz jelrendszereket működtető, jeladó vándor planétáit is, folyamatos
aggódással kísérték az élet melegét adó hatalmas és titokzatos égitestet.
A kerék felfedezése tehát valamiért kimaradt. A
használata helyett, cipekedéseikben, költözködéseikben, vándorlásaikban jobb
híján és talán színlelt egyūgyű alázattal, kizárólag rúdhúzó
csúzdákkal, illetve szánszerű, kutyák vontatta “járművekkel” szállították holmijukat, terheiket.
Eme funkcionalitás-korlátolt,
és valószínűleg mesterségesen is gátolt felfedezésnek "gyakorlati"
tárgya csupán a Napistent utánzó LABDA volt. Azaz: a tökéletes égitest, a
gömbforma. Vagyis hát, kétdimenziós változatában: a KÖR.
A kaucsuklabda segítségével egyes indián törzsek planétautánzó
játékot, egyben rituális élet-halál harcot vívtak. A gömb szent játékuk
központi eszközeként, motívumaként, vagyis háromdimenziós szimbólumként és ősi írásjelként, egyszerűsítve körként ábrázoltan,
a törzsi kultúrák használt elemeként mégis gyakran jelenik meg. Akár
szabályosan kerek formában, akár hosszított, elipszis alakban.
Az aztékok inkák... körében viszont szakrális tünemény volt, ezért
a köznapi (mindennapi) életben általában nem játszhatott funkcionális szerepet.
Az amerikai földrészek természeti népeinek technikai újításaiban nem,
legfeljebb rituális célból merték alkalmazni. Vagy esetleg kőnaptár-korongként
szerepelhetett. Vagy ūnnepélyes képi díszítőelemként, pajzsként, kunyhóik
alapformájaként, varázskörként… használhatták, de e funkciók szerint is
ūnnepélyes hódolattal övezték.
A szakrálisnak a köznapi funkcióra váltása pedig sehogyan sem
ment: az már valószínűleg nagyon sértette volna a Nap-istenséget.
Térbeli kirakós kereszt
A mindenség keresztje
A körbe
és gömbbe is mértanilag tökéletesen beszerkeszthető, illetve kubusokból is
kiépíthető, beágyazható kereszt-ábra szerintūnk világképi jelalapja (volt) a világmindenségnek.
Az univerzumot hol kozmikus ős-tojásnak, hol elipszoid, óceánban lebegő világteknőcnek nézték egykor, de az alapötletet ehhez az ideához mégis a
Napisten zárt-egész gömbformája adta meg.
A kereszt, melynek négyes osztata világtájol, és
melyet még a bukovinai székelyek is a sinus és a cosinus által leválasztható
tér-idő szerkezeteként írtak be a szakrális világképet jelölő Húsvéti
(világ)tojás körbeívelő felūletére, voltaképpen a világmindenség működési
elvének, az élet és a halál örökös váltakozásának
rejtélyes tér-idő szerkezetét és a világteremtés naiv képzetének ősi
szimbólumrendszerét magyarázza el.
Keresztvetéssel/megkereszteléssel avatjuk fel a
kisarjadt új életet.
De kereszttel jelöljūk meg az elhunytak
sírhantjait is.
A kereszt-szimbólikából is gazdag
jel-történetet lehet kikerekíteni, ugyanis a titkos jelzések és jelentések
sokasága származik belőle, mely képi elemként,
akár írásjellé egyszerűsödő vizuális
szimbólum-szerkezetként “működik”. Az ókorban már megmutatkozott, hogy mire képes. Az ábrázoló mértan ragyogóan felfejtett ókori tudományával, előbb kezdetleges majd egyre bonyolultabb találmányokat, szerkezeteket konstruáltak. Végül azonban, az emberi találékonyság néha
rossz irányban tartása eredményeképpen a
politikusok, uralkodók és a háborúságokat előidéző csőcselék fokozott odafigyelése, kapzsi érdeklődése folytán
olykor hatékonyan pusztító fegyvereket, hovatovább kegyetlenkedési hajlamaik kielégítésére kínzóeszközöket is fabrikáltak általa.
A felfedezések azonban a tömegpusztító fegyverek feltalálásáig, még(is) csak gyermekjátéknak tűntek...
Barlangi jele(nsége)k
A legelsőnek
talán a Dél-Franciaországi Chauvet barlang falmennyezetén lévő hatalmas vöröses barna földfestékkel mázolt KERESZT
ragadhatja meg a figyelmünket: állítólag immár 30000 éves! Megközelítőleg, mint a Willendorf-i Vénusz,
amely piciny méretei ellenére is (alig 11 centiméter magas) kész
szimbolista-monumentalista műalkotás. Joggal merül fel bennünk, újra és újra a
kérdés: körforgásban van-e az emberiség fejlődése?
Úgy tűnik, hogy az ősember akkoriban a kereszt jelét még vagy tanulta, vagy már valamiféle mágikus jelként alkalmazta. Annyi bizonyos, hogy
jelentése volt, hiszen a későbbiek során is, számtalanszor megismételték,
kőfalakra rótták és festették. A kereszt szimbolikájában már az idő tájt is megmutatkoztak a jel-hagyás mágiáját kikényszerítő emberi törekvések. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a függőleges szára a világi életet, azaz a fizikai lét(ezés) és a transzcendens kapcsolatát jelzi,
a vízszintes szára
pedig, talán az ember-ember közti viszonyt... Vagy a külső, közösségi létet és a
belső érzelmekkel telt szubjektív életérzést. De lehet tér-idő kontinuumként is tekinteni rá. Vagy Alfa-, és Omegaként, azaz a lélek és a matéria találkozásának metszőpontjaként, melynek kereszteződésében létezūnk.
Gondolhatjuk, értelmezhetjūk sokféleképpen: célkeresztként, a metszéspont jelöléseként, de
elvontabb, filozofikus tartalommal is felruházhatjuk. A kezdetek óta, e kettő drámai metszéspontjában zajlik az
életünk…
Káosz-jelkép, szoborinstalláció
Egy Krisztus előtti 3. évezredből származó ó-egyiptomi festett papiruszon egy úgynevezett „füles kereszt” látható. Mészkőbe vésetten a hieroglif és a hieratikus írásmódban
közölt vésett formában is, tetején a hurokkal olyan, mely mint egy aura, illetve egy glóriaként gyerek fejét övező burok. És valóban: minden ember úgy születik, hogy a teste jelképszerűen
kereszt formájú. Ez a hurkos kereszt egy hieroglifa.
Az „ankh” a piramisok népénél valaha az örök élet jele volt,
és nem véletlen, hogy éppen belőle lett a kopt kereszt
is. A keresztény koptok ugyanis Egyiptom
területén élnek, számukra tehát természetesen kapcsolódott össze ennek a jelnek a keresztény és az óegyiptomi jelentése.
A bronzkori temetkezések,
feltárt sírok sűrűjében is gyakran találkozhatunk e jellel. Például a
Nap-kocsival, annak kerekein pedig az egyenlő szárú kereszttel/kereszt-küllőkkel. A szerbiai Dupljaján talált madár-alakos szekér, az i. e. 1200
körüli trundholmi (Norvégia) ló vontatta Nap-kocsi, vagy a németországi
Acholshausenben talált Nap-kerekű temetkezési edény is
arról tanuskodik, hogy az élet Alfáját és Omegáját szinte művészi ünnepélyként fogták fel akkoriban. A
temetkezések módja és a kihantolt művész érzékletességgel díszített temetkezési
tárgyak, eszközök tanúskodnak a túlvilági hit, és közvetve az Isten-hit
meglétéről...
Megjelent: Magyar Szó, Üveggolyó melléklet. 2015. október 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése