Egy archetipikus szimbólum installálása
Péter László - A kereszt ünnepélye. Installáció, 2015.
1. Az elsajátítás
Archetipikus szimbólumok-képek,
képletek, jelek és jelképek –
a fantáziában, az álmokban, a
folklórban, a gesztusok rituális nyelvében, nyelvezetében, a beszélt nyelvben
és a művészetekben is megjelennek. Felszínesebb megtanulásuk, megértésūk,
elsajátításuk a kommunikáláshoz alapvetően szūkséges emberi feladat.
Nyilvánvalóan szūkségūnk van az alapszintű elsajátításukra, használhatóságukra,
de kívánatos, hogy mennél magasabb szinten tanuljuk és használjuk is őket
egyszerre.
Az egyetemes emberi kultúra és a vallás(os érzūlet) öröklétet szolgáló
misztikuma, vagy akár a művészetek megértése, az egyetemes archetipikus szimbólumok képi rendszerének -tudatos- megismerése, a szimbólumészlelés és elemzés során hasznosítható gyakorlati ismeretek és készségek elsajátítása is, igen fontos kívánalom. Ugyanis
sokkal nehezebben boldogulunk az embereket éltető túl laza vagy felszínes kapcsolati
rendszerrel.
Mi azonban most, az esetūnkben igen
fontos művészetelmélettel és a sajátos
módon pulzálva működő rendszerével, a számunkra
igencsak fontos vizuális kultúra működési elvének a megértésével vagyunk elfoglalva.
Méginkább a mű misztikus keletkezésének okaival és
módozataival, az életūnkre gyakorolt (vissza)hatásával, méginkább ennek a megértésével,
megélésével…
2. Meggyőző minőségek
A kultúra különböző területein (pl. a vallás és a mítosz, a populáris kultúra, a szépirodalom, a
vizuális művészetek, a szellemi népi kultúra, a nyelvi kifejezés, stb.) működő archetipikus szimbólumrendszert a mai korra jellemző sokrétű, populáris tömegkultúra, de a jegyzett irodalom területeiről vett példaanyag is, tartalmazzák. Ezeket persze, az emberi
közösségekben közhasználatban lévő
szimbólumrendszer mellett, a kiérlelt magas-művészeti produktumok, azaz a
legjobban érvényesülő/ható műalkotások, a legnagyszerűbb művek alapján is követhetjük.
A kérdéses itt még az lehet, hogy mely minőségek, mely művészeti alkotások, illetve mely művészeti stílusok kerülhetnek be meggyőződésūnkből adódóan, az értelmezési körünkbe...
3. Múlt és jelen vizuális minőségei
Természetesen a múltbéli és az
aktuális idősíkjainkban konzerválódott/konzerválódó, ma is időszerűnek mondható
múltbéli művészeti egységekre, művészeti kor(szak)okra, a stilisztikailag
meghatározó, tipizált és kánonizált művészeti/műfaji stílusokra kellene
leginkább odafigyelnūnk. De természetesen a saját korunk sajátosságaira, a
közös vagy az egymáshoz hasonlító életstílusaink által létrejött kulturális
beidegződéseinkre, szokásjogainkra kell különösen odafigyelnünk. Még inkább a
korszerűségre, kūlönösen a 20.és 21.századi kūlönleges és szerteágazó, azaz
modern és ultramodern művészetek műfaji egyvelegére.
Ráadásul nem csak a műfaji
szabványosítás, a szokványosság és középszerűség műfajait követve, de a mixelt,
a média és kommunikáció technikai adottságaival/lehetőségeivel manipuláló,
korszerű (korhű, korutánzó, korszakformáló) vizuális művészetekre is oda
kell(ene) figyelnūnk...
Persze, odaadó figyelm(esség)ūnk
nehezen terjedhet ki mindenre. A hiányosan tudott hatalmas kínálkozó
ismeretanyag elsajátíthatóságának mind az időbeli korlátai miatt, mind a nehéz
és komplikált variációinak elsajátíthatóságából adódó nehézségeiből adódóan, a
másfajta (például affinitásbeli vagy felfogásbeli) korlátoltságainkra
vonatkozóan, elbizonytalanodunk néha…
4. A kereszt mítosza és
esztétikája
Akárhogy is…
Életünk esztétikai szemléletmódjának kiteljesedéséhez, általános elméleti ismereteket kellene szereznünk a képzelet archetipikus képeiről/képleteiről.
Meg kellene ismerkednünk például
a korlátainkat próbára tevő archetipális mítoszelmélet alapfogalmaival is.
A közösségben, csoportban élés okán bennünk megfogalmazódó kollektív tudattalan, az
archetípus, vagyis ős-előkép, szimbólum, vallási képzetkör stb. bonyolult rendszerével (holott mindvégig előttūnk van és csaknem
kiböki a szemūnket), nehezen ismerkedūnk. Inkább a nemtörődömség és a
spontaneitás hiúságával megkerūljūk, mint valami felesleges kacatot... Úgy tűnik azonban, hogy nagy általánosságokban csakis ismerjūk e dolgokat, de
spontaneitásunkból adódóan automatikusan el is kerüljük e témakört,
kényelmetlen…
Nem is igen látjuk
át/hisszūk el a működő elmélet embert formáló működését.
Pedig nem ártana, ha
tisztában lennénk a sorsunkat meghatározó fogalmakkal, a kialakulásuk történetével, a képzetkörök működésének dinamikus alapelveivel, és az archetipikus szimbolizáció jelölési folyamatának törvényszerűségeivel.
De leginkább talán az archetipikus képek szerepével a mi(sz)ikus világképben és a művészetekben.
Hiszen a
művészet nem önmagáért való. A tökéletesre csiszolt szimbolikájával ugyanis nem
csak a személyes életünkre képes kihatni, de a történelem örökösen formálódó
sodrára is. Önmagában se jó, se rossz előjeű. Mint ahogy a kereszt szimbóluma sem, amely csupán csak tovább él bennünk, és segít nekūnk eligazodni a világmindenségben.
Lássuk hát a kereszt valódi és lehetséges megjeleníthető szimbolikáját, és
próbáljuk magunkban összesíteni,
értelmezni, hogy hányféle támpontot és lehetőséget adhat nekünk a
gondolati tisztánlátásunk eléréséhez, valamint a mi játékos kiteljesedésünkhöz:
önmegvalósításunkhoz.
A kereszt, a négy égtájat,
a négy alkimista elemet és a négy évszakot is jelöli, de akár a gravitációs erőknek is jeleként szolgálhat... A kezdetlegesnek tűnő őskori képi ábráknak, karcoknak, véseteknek, szénporos barlangi ábrázolásoknak sokasága között az emberi kreativitás talán legelső szimbóluma, eszméléseinek a lenyomataként, eleve
megformázottan mindig is jelen volt. Alkotói, karcolt, vésett vagy festett jelhagyó gesztusként a kūlönböző korok kedvelt, jelentésekkel bíró díszítőmotívuma volt...
5. Kereszt és gömb
Amikor Krisztus halálára utaló jelképként
használni kezdték, a jelentése is módosult. A megváltással, a hatásfoka is
meghatványozódott. Ezáltal pedig elég sok változata alakult ki, előbb a kūlönféle tájegységeknek vagy földrészeknek megfelelően spontán
változatossággal. A későbiekben pedig a kialakuló keresztény felekezetek egyedi jegyeként, egyedi
módra megszerkesztett változataiban: szárhosszúságában, talpas, horgonyos, kettőzötten vagy elhajlásokkal, ún. szárnyakkal...
Ennek előtte azonban már masszív gondolatként és tömörséggel a bronzkorban, többek között például a Nap-kerék küllőinek szerkesztett változataként is ismert volt. Ami még igen fontos, hogy
kerékként és kūllőként, már forradalmian technikai szerepe, azaz
korabeli funkcionalitása is volt! A kereszt jelölési változataként ugyanis, ekkor már hozzágondolták/hozzátették a tökéletes körbeívelő vonalat is. Ami nyilvánvalóan a Nap szimbolikus ábrája
volt, de egyben az első képzeletben megszerkeszthető járműnek, a Nap-kocsinak a görgő kūllejű kereke is...
És bármilyen furcsa, nem mindenhol jöttek rá azonnal a forradalmi
használhatóságára…
Megjelent: Magyar Szó, Üveggolyó melléklet. 2015. szeptember 28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése