(Grafikai mappámhoz)
1991 decemberében, immár két hónapja Jugoszláviából jött menedékesként, elkeseredettségemben rajzolgatni kezdtem Baranya témájára. Akkor már tombolt a háború Dél-Baranyában és az egész Drávavidéken, a Drávszögben, ahol a 22-23 000 horvátországi magyarnak mintegy hatvan százaléka tömbben élt.
Immár jóvátehetetlen bűntények, öldöklések, fosztogatások és erőszakoskodások színtere lett a valamikori békés vidék. A vérengző csetnikek pontos stratégiával rendelkeztek, az ottani szerb lakosság egy részét is bevonták az akcióikba. Cinkostársaik voltak mindenütt. A hadsereg asszisztált, ahol kellett, fegyverrel is segítette őket. A vajdasági magyar tartalékosokat mozgósították, nagy részüket erőszakkal vagy fenyegetésekkel. Aki a behívónak semmi szín alatt nem akar eleget tenni, elbujdosott, külföldre menekült. Közöttük volt sok szerb fiatal is.
Voltak, akik a behívócédulát meg se várták…
A 93-as adatok szerint a 13 000 drávavidéki magyarnak mintegy két harmada, 8500 fő elmenekült. Helyükre becslések szerint ezek után 30-35 000, zömmel horvátországi szerbet telepítettek.
Majdnem két teljes évig dolgozgattam a témában, s végül 1993 októberében 60 darab fekete-fehér grafikával beállítottam egy pesti szitanyomó üzembe, és sokszorosíttattam őket kis példányszámban. Az elkészült szitanyomatokból tizenkét mappát köttettem.
12 x 60 grafika. Ez volt az én hozzászólásom a háborúhoz.
Tizenhat rajz leírása
- Dögkeselyűk a gabonás körül
1991 nyarán mi, Vajdaságiak még nem tudtuk, hogy Baranya már előkészített hadszíntér. Gyanús, kósza hírek terjengtek az egyre inkább elmérgesedő politikai helyzetről. Később derült ki, hogy a baranyai Tündérkertbe beszivárgó csetnikek terrorizálják a lakosságot, fosztogatnak, erőszakoskodnak, gyilkolják, vagy elmenekülésre késztetik őket.
Valahol szeptember tájékán aztán kiszűrtem egy félmondatot, azt hiszem, a vajdasági 7 Nap újságírójának cikkéből, hogy állítólag a fosztogatás olyannyira szervezett formát öltött, hogy Szerbiából és a Vajdaságból éjjel érkező traktor vontatta pótkocsikkal, teherautókkal „elmentik” a mezőgazdasági birtokok hízóit, teheneit, szétcibálják, elvontatják a mezőgazdasági gépezeteket, kifosztják a tárolókat, a gabonásokat: elszállítják, az éppen hogy betakarított búzát!
- A kórógyi templom
Kórógy Szlavóniában van… Vagy volt. Nem tudom. A templom és a falu házai ma romokban hevernek. A 900 magyarból tucatnyi magatehetetlen öreg maradt, halovány lámpásai az elmúlásnak.
Temploma barokk stílusú, kupolás, egytornyú, az átlagosnál valamivel kisebb lehetett. A falu lakossága azonban református volt. A tizenhatodik században a reformáció a vidéken oly erős volt, hogy következményként a katolikus templombelső kiképzését alakították át a reformáció szellemében. Két évszámot is írtak a torony kupolájára. 1872 és 1929.
A templom felújításának évei. Vajon lesz e még, aki újjá emeli halódó poraiból?
3. Kórógy, ne halj meg
A közelmúltig a beszélt nyelv a 16-17-ik századi nyelvi állapotokat őrizte meg. A templomban a közelmúltig még a Károli-féle Bibliát használták, és Szenczi Molnár Albert zsoltárfordítását. „Nyelvében él a Nemzet…” Megdöbbentő (és félelmetes) volt hallani, hogy a csetnikek itt úgy gyilkoltak, hogy kést szúrtak lefogott áldozataik torkába. Talán így akarták a beszélt nyelvet örökre elnémítani.
Kórógy neve a 13. századi okiratokban jelenik meg először, ősrégi, avar vagy besenyő maradványnak mondják.
Mai neve már így hangzik: Srpska Palaca (Szerbpalota). De a szellemek faluja.
- Öreg halász
Egy öreg kopácsi halászt rajzolgattam. Még 1943-ban fényképezte le őt egy jeles néprajzos. Nem szokásom csak úgy átrajzolgatni a fényképeket. A véletlen szülte ötlet volt, hogy évekkel ezelőtt elhunyt nagyapám arcvonásait mintáztam át a kopácsi halászéra.
Jakab Sanyi kopácsi születésű barátunk ez év nyarán hírt hozott. Megtudta, hogy a kevés otthon maradt kopácsi öreg közül ismét megöltek egyet. Mellkason lőtték közvetlen közelről, mert a tilalom ellenére csónakba szállt, mert ősi mestersége visszahívta. Halat akart fogni.
- A laskói templom belseje
Ezt a rajzot Dormán Laci jeles fotósunk fényképéről örökítettem át. A laskói templomdombon, „templomdörömbön” nyugszik. A szószék és a hangvető koronája is látszik, témám itt mégis az Angszter-orgona. Ezt az orgonát gyújtották fel „ismeretlen tettesek”, s ennek az orgonának a halála némította el hosszú időre a már megszállt Laskó megmaradt lakóit.
- Romok
Ezen a grafikán íves oszloptornácos ház bejáratát ábrázoltam. A régi házak hagyomány szerint zömmel háromsejtű alaprajzi rendszerbe foglaltak, egyik helyiségből a másikba nem nyílik ajtó, csak a hosszú tornác kapcsolja egybe őket. A falvak egyikére-másikára időnkint valóságos gránátzáport zúdítottak, szétroncsolva azokat a vertvályogos, szabadtűzhelyes, beépített kemencés, és a ház homlokzatán is túlnyúló homlokzatos-ereszes, hosszú tornácos házakat is, amelyek a békeidőben már hódító divatos építkezésnek még ellen tudtak állni.
- A Haraszti templom
A Haraszti templom épségben megmaradt. Megmaradását valószínűleg annak köszönheti, hogy Eszék horvát kézen maradt. A templom mennyezetén festett díszítés, csipkés-csillagos. A templomi karzat oldalán festett kazettás, virágos motívumok. A templom tornyának bádogbugyrán a felirat: 1846. Felújították két évvel a magyar Szabadságharc kitörése előtt.
- Padlásablakok
A padlásablakok alapformájukat tekintve többnyire téglalap alakúak, esetleg felső részük ível félkaréjba, barokkosan. A nyílásokat plasztikusan kiemelt peremek és mészhabarcs vakolatdíszek övezik. A vakolatdíszek (padlásdísznek is nevezik) azonban többnyire két padlásablak közé, de alá vagy főlé (is) kerülnek, nagyjából az oromfal mértani középpontjába. A minták igen változatosak, a naturálistól kezdve (pl. hal, koszorú) a stilizált, geometrizált formákon át (napsugaras, „köldök” motívumok) a teljes absztrakcióig. Például a daróci padlásdísz, melynek alapformája egy vízszintesen kettészelt kör, melynek felső része öt egyenlő szeletre, alsó része három koncentrikusan ívelő sávra osztódik.
A fentebb ábrázolt padlásablakok legyezőszerű díszekkel, a jelképtárakban általában kihangsúlyozott „többértelműségnek” jó példája. A bordázott sugaras félkörív hol a szekér kerekének küllőit, hol a felkelő nap virágsziromba szökkenő sugarait, hol legyezőszerűen nyíló kagylóformát juttat az eszünkbe.
- Faragott tornácoszlop
Ez a motívum kórógyi eredetű. A fából ácsolt és faragott oszlopok nyilvánvalóan „öregebbek” mint a szegmensíves, szögletesre sarkított vagy henger alakú, vályogból, esetleg téglából falazottak.
A faragott oszlop a talpas házak tartozéka volt, melyeknek váza művészi fokra fejlesztett ácstechnikai tudással készült. Az ábrázolt oszlop jó példája az antropomorf modellnek. Az oszloptest két ácsolt ága egy atlaszi figura karjainak erejével tartja a tornácgerendát.
- Falazott oszlop
A barokkos homlokzatú tornácos házak szép példája ez az egyenes záródású fejezetes pilléres, henger formájú oszlop. Lábadi Károly néprajzos gazdag gyűjtéséből emeltem ki. Az oszlop pontos tagolódása néprajzi nyelven, alulról fölfelé: oszlopláb, oszloptörzs, átmenőtagozat, fejezet.
- Gondolkodószék
Ácsolt és faragott mestermunka. Rajzom elnagyolt, a díszítőelemeket nem ábrázoltam, csak a szék formája, szerkezete, felépítése érdekelt. Volt szerencsém ilyen „gondolkodó”-ban üldögélni, s meggyőződtem abban, hogy legalább akkora szakértelemmel tervezgették, csiszolták őket kényelmessé, mint a legújabb kor funkcionális tárgyakat ontó tervezőmérnökei és iparművészei.
- Szentlászló templomablakai
A földig rombolt szenlászlói templomról tudni kell, hogy „csak” 1878-ban építették, de annak a templom-elődnek a kőalapzatára, amely először 1248-ban épült!
Metszett ívmezős ablakai fölött hangsúlyosak a koncentrikus körök segítségével szerkesztett domború „köldök”-nek nevezett vakolatdíszek, amelyek a barokkosan ívelt lakóház-oromza-tokon is gyakori díszítések.
És még valamit tudni kell: akárha földig rombolták, a falu úgyis újra épül. Védszentje, Szent László nem hagyta el. Talán csak elrévedt, vagy elpilledt egy pillanatra…
- Szószék hangvető koronája
Református templomokban gyakorta látni gyönyörűen ívelő, díszesen faragott virágindás díszeket. Ma már ritkábbak azok, amelyeken vérével fiait tápláló pelikánmadár is látható.
A keresztény szimbolikában a pelikán az önfeláldozás, a szülői odaadás jelképe. Ez a grafika valamiféle rekonstrukciós rajznak indult…
A rétfalusi templom pelikánmadaras hangvető koronájának elképzelt változata. Úgy tudom, az igazi épségben megmaradt. Szeretném egyszer élőben is megrajzolni.
- Tulipános láda
A múlt században még szekrény helyett használták. Többnyire lapos tetejű ácsolt ládák, virágos ornamentikával, de jól kivehető geometrikus szerkesztett ábrái is érdekesek. Például a hal-, illetve szemformájú vésetek. A köröket, metszett íveket általában a körzőszerű „árkoló”-val vésték. A virágmintákat utólag festették rájuk. Ezt a szlavóniai ládát érdekesnek találtam a miatt is, hogy a két szélére hasított esztergályozott rudakat erősítettek, ezáltal reliefszerű külsőt adva neki.
- Szökröny
A tulipános láda „őse” a markánsabb, faragott-ácsolt szökröny, melyben szintén a tiszta ruhát és a házilag szőtt türetvásznat tartották. Két gyönyörű, feketére festett szökrönyét Fehér Ferenc költőnek, még a nyolcvanas évek elején megcsodálhattam. Újvidéki lakásán tartotta őket nagy becsben.
Az ormánsági geometrizált vésetekkel díszített szökrönyöknél a feketék kisebbek voltak, de ünnepélyesen szépek. Jó lenne tudni, él e még olyan szlavóniai vagy drávaszögi mester, aki ilyeneket készít.
- Csendélet
Pihenésre ítélt halászeszközöket és hálókat rajzoltam. A szinte teljes eszköztárat sikerült összegyűjtenie Lábadi Karcsinak, „Kopácsi vízi élet” c. könyvében. (Forum Kiadó, Újvidék, 1987). Emléket is állított ezzel a könyvvel egy olyan mesterségnek, amely évszázadokra életet adott a Drávavidéknek.
- Laskói emlékkép
Az 1981-ben alapított laskói Helytörténeti és Néprajzi gyűjtemény kiállítószobájában készült ez a fénykép, valahol még a gyűjtemény megteremtésének első éveiben.
Sokáig forgattam a kölcsönkapott fotót, nézegettem Lábadiné Kedves Klára szerető arcát, amint átöleli kisfiát. Azután egy pillanatra más összefüggéseket is megláttam. A háttérből mintegy berobbant egy keretezett rajz, a kiállító Maurits Ferenc grafikájának szörnyeteg-arcú figurája. Már tudtam, hogy meg kell rajzolnom ezt a képet, együtt a három figurát, s azt a feszültséget, mely az ellentétek miatt növekedett egy önmagán túlmutató jelképpé. Ellentétes töltetű, némaságba burkolt arcokat, és nem fegyvereket, vérengző fenevadakat kell most rajzolnom.
Akkor, 1992 nyarán még a gyanútlan fenyegetettség szimbolikáját akartam rajzolni, de ez a fenyegetettség immár az egész Drávavidék árván maradásáról szólt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése