A szegedi Dr. Péter László születésnapi köszöntése,
2009. január 21-én
Isten tartson meg Erőben és Egészségben, Laci bátyám!
A sors úgy akarta, hogy mialatt én az 1970-es évek második felében a pancsovai gimnázium padját koptattam, szegedi születésű fizika és kémia szakos tanárnőm és osztályfőnököm Molnár (Pálfi) Mónika, egyszer órák után megállított, és elővett egy magyarországi hetilapot, amelynek Élet és Irodalom (röviden: ÉS) volt a címe. Megmutatott benne egy cikket. Az én nevemmel volt aláírva, és azt mondta: ezt olvasd el, egy szegedi névrokonod írta, aki a példaképed lehetne. Azokról a Péter Lászlókról ír, akik tehetségükkel már vitték valamire az életben. Már nem emlékszem, hány Péter Lászlóról tettél említést ebben a tárcában, de nem kevésről: volt köztük fizikus, történész, szociológus, az értelmiségi pálya bármilyen válfajában ténykedő híresség. Egy kicsit el is restelltem magam…
Az bizonyos, hogy magad is az érdemesek közül való vagy. Számos könyvet írtál (ha jól számolom, 50-nél is többet), melyekben a népismerettel, a népi kultúrával, irodalomtörténettel, kulturális örökségekkel, helytörténeti értékekkel foglalkozol, és a legkiválóbb irodalmi, költői, zenei nagyságokkal, köztük kedvenceimmel: József Attilával, Ady Endrével, Juhász Gyulával, Tömörkény Istvánnal, Kodály Zoltánnal, Kálmány Lajossal… Kiváló alkotókkal, nagyszerű emberekkel, mint jómagad.
Az én szerencsém az, hogy a szerencsés véletlenek folytán személyesen is megismerhettelek. A gimnáziumi éveim után sem tévesztettelek szem elől, személyed és tevékenységed előbb pusztán kíváncsiságból érdekelt, pár év elteltével pedig egyre erősödő csodálattal figyeltem polihisztori tevékenykedésedet. Volt, és van mit tanulnom Tőled. Talán hatásodra, én sem akarom megadni magamat akármilyen sorsnak.
(Péter László, ecséd)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése