A magyar állampolgárság megszerzése egy történelmi jelentőségű lehetőség. Érthetetlen, hogy sokan most a cél előtt kezdenek visszahőkölni, esetleg hőzöngeni. (Akinek nem inge, ne vegye magára.) Miért?
Tudjuk azt, hogy a történelem nagykutya... Sokan még mindig azt gondolják, hogy minden nagy horderejű döntés úgy történik meg, mint a népmesében, egy csapásra: a király eldönti/kihirdeti, és egy csapásra minden Úgy lesz... S ha nem így van: mert a valóságban ez nem történhetett meg, lehetetlen a bajok/ficamok/történelmi igazságtalanságok orvoslása, akkor megsértődünk...
Amikor végre lehetővé vált (mert nagy nehezen elértük), hogy a magyar nemzet egésze elindulhasson a felemelkedés útján, sokan már nem tudnak/nem akarnak részei lenni a nemzetnek. Sőt zsémbesen, sértődöttségükben saját nemzetük ellen fordulnak (gondolatban, esetleg tettben is, lásd nem magyar pártokra szavazás). Kérdezzünk meg bárkit a szerbek közül, hogy mindenféle politikai csatározásokat félretéve, saját nemzete/nemzetteste ellen fordulna-e, hasonló helyzetben. Hát NEM…
Van, aki retorikájában, mindenféle indokot talál ki azért, hogy dúljon-fúljon, mint a sértődött gyermek, aki túl sokáig gondolta, hogy ő a világ közepe. És van, aki ragaszkodik a SAJÁTJAIHOZ, ősei kultúrájához, mert így normális, és örül annak hogy végre helyrebillenni látszik valami, orvosolódik a történelmi igazságtalanság...
Isten malmai lassan őrölnek... De épp ezért előfordul, hogy csalódottságában/sértődöttségében így távolodik el, észrevétlenül (mentthetetlenül) saját nemzettestétől valaki, és még meg is indokolja szánalmas magyarázatokkal.. Ha valaki már begubózott, hát begubózott. Lelke legyen rajta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése