(Hagymás István vízkereszti kiállításáról)
2011. január 7-én, a vízkereszt utáni Attila-napon nyílott meg az esztergomi Balassa Bálint Gazdasági Szakközépiskola és Szakiskola Északi Kanonoksor Nagytermében Hagymás István Szlovéniában élő magyar alkotó fényképkiállítása.
2011. január 7-én, a vízkereszt utáni Attila-napon nyílott meg az esztergomi Balassa Bálint Gazdasági Szakközépiskola és Szakiskola Északi Kanonoksor Nagytermében Hagymás István Szlovéniában élő magyar alkotó fényképkiállítása.
A farsang kezdetekor…
Fotóművészünk 1955-ben született Újvidéken, ám Zentán nevelkedett, és alkotói opusának jelentős része továbbra is elszakíthatatlanul köti a Tisza menti városkához. 1972 óta fényképez. Már orvostanhallgatóként bekapcsolódott a debreceni Fiatal Fotósok Stúdiója munkájába, egyszersmind tagja lett a legendás „Műhely 67” szellemét őrző fotóklubnak. A nyolcvanas évek elején a szintén zentai Révész Róbert fotóművész barátjával már együtt szerepelnek a temerini TAKT-on.
1987 óta Muravidéken (jelenleg Lendván) él családjával. Ljubljanai szakvizsgája után pszichiáter-orvosként dolgozik. A kilencvenes években leginkább tájképeket és fotogramokat készített, ám már ifjú orvostanhallgatóként markánsan megfogalmazódott benne a „minden mindennel összefügg” elmélete. Az elmúlt negyven évben több mint harminc egyéni kiállítást és több mint száz csoportos tárlaton való szereplést tudhat maga mögött, a Délvidék városaiban, Szlovéniában, Magyarországon, Horvátországban, Szlovákiában és Ausztriában. Művei ez idáig eljutottak Bulgáriába, Svédországba és Németországba is.
Hagymás István szellemiségének kiindulópontja az volt, hogy Debrecenben másodéves medikus korában Papp Gábor művészettörténésznél hallgatott egy előadást Csontváry Kosztka Tivadarról, amelyben a művészetelmélet immár túlmutatott Csontváry szellemi éhségéből megszülető jelenéses „festő leszek” vágyán, és az isteni küldetés tudatának tulajdonságával vértezte fel a „Napút festőjét”. István bátor elemzőkészsége Papp Gábor magot elhintő látnoki értelmezéseivel vette kezdetét. Kezdetben gyűjtőmunkái szerényebbek voltak, és a magyar szókincs organikus gazdagságán túl a rokon értelmű szavak jelentésének sokaságával, összefüggésbeli erejével próbálta kimutatni, kidomborítani annak univerzális, gömbölyű egész voltát. Ezek az előtanulmányok vitték el a fotózás irányába, a képi szimbólumok erdejének felfedezéséig.
Hagymás István őseink Attilájaként vagy József Attilaként is gondolkodó teremtő erővel bír: „A mindenséget szántam versbe szedni, ám magamnál tovább nem jutottam” módjára. Ám kreativitása és teremtőereje mellett eddig megjelent publikációi és tanulmánykötetei révén hatalmas elemzőkészségéről is ismert. Szlovéniában magánpraktizáló orvos, pszichiáter, aki Debrecenben az orvostudományi egyetem mellett művészettörténeti tanulmányokat is folytatott…
1987 óta Muravidéken (jelenleg Lendván) él családjával. Ljubljanai szakvizsgája után pszichiáter-orvosként dolgozik. A kilencvenes években leginkább tájképeket és fotogramokat készített, ám már ifjú orvostanhallgatóként markánsan megfogalmazódott benne a „minden mindennel összefügg” elmélete. Az elmúlt negyven évben több mint harminc egyéni kiállítást és több mint száz csoportos tárlaton való szereplést tudhat maga mögött, a Délvidék városaiban, Szlovéniában, Magyarországon, Horvátországban, Szlovákiában és Ausztriában. Művei ez idáig eljutottak Bulgáriába, Svédországba és Németországba is.
Hagymás István szellemiségének kiindulópontja az volt, hogy Debrecenben másodéves medikus korában Papp Gábor művészettörténésznél hallgatott egy előadást Csontváry Kosztka Tivadarról, amelyben a művészetelmélet immár túlmutatott Csontváry szellemi éhségéből megszülető jelenéses „festő leszek” vágyán, és az isteni küldetés tudatának tulajdonságával vértezte fel a „Napút festőjét”. István bátor elemzőkészsége Papp Gábor magot elhintő látnoki értelmezéseivel vette kezdetét. Kezdetben gyűjtőmunkái szerényebbek voltak, és a magyar szókincs organikus gazdagságán túl a rokon értelmű szavak jelentésének sokaságával, összefüggésbeli erejével próbálta kimutatni, kidomborítani annak univerzális, gömbölyű egész voltát. Ezek az előtanulmányok vitték el a fotózás irányába, a képi szimbólumok erdejének felfedezéséig.
Hagymás István őseink Attilájaként vagy József Attilaként is gondolkodó teremtő erővel bír: „A mindenséget szántam versbe szedni, ám magamnál tovább nem jutottam” módjára. Ám kreativitása és teremtőereje mellett eddig megjelent publikációi és tanulmánykötetei révén hatalmas elemzőkészségéről is ismert. Szlovéniában magánpraktizáló orvos, pszichiáter, aki Debrecenben az orvostudományi egyetem mellett művészettörténeti tanulmányokat is folytatott…
Az Úr megjelenése (Epiphania Domini) mint (életre) hívó jel...
A nyugati kereszténységben a Gergely-naptár szerint január 6-án van vízkereszt, avagy az Úr megjelenésének napja és a kis Jézust meglátogató háromkirályok (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) ünnepe. Ez a karácsonyi ünnepek zárónapja, egyúttal a farsangi időszak kezdete.
Bár gyökerei ősi pogány eredetűek lehetnek, a megújítás szándékával az ünnep keresztény liturgiában használatos elnevezése az Úr megjelenése. A magyar vízkereszt név a víz megszentelésének szertartásából származik. Vízkereszt a IV. század végéig a karácsonyt is magában foglalta, ennek elkülönülése után lett hármas jelentése: a napkeleti bölcsek eljövetele, Jézus Keresztelő Szent János általi megkereszteltetése és Jézus csodatétele a kánai menyegzőn.
Vízkereszt napjától a nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerdáig (idén március 9-ig) tart a farsang, a karneválok ünnepi időszaka. Ez a közelgő tavasz örömünnepe. (A hamvazószerda utáni napon a böjtöt még felfüggesztették, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák, ez a torkoscsütörtök). A három utolsó farsangi nap, a farsang farka – farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd – egyben télbúcsúztató is.
Hogy Hagymás István a vízkereszt utáni napra tette kiállításának megnyitóját, az emberi kommunikáció ezen szintjén a megébredés, az újjászületés, az életre fakadás és az életigenlés hangsúlyozott jelzése a világ felé. Az emberi sorsszerűségen hitének erejével is túlmutató „minden mindennel összefügg” elméletét igen fontosnak tartja, és az nemcsak eddigi alkotómunkájából derül ki.
Fényképészeti tevékenysége, képi alkotómunkája, valamint jelképi értelmezései a szinte tudományos pontossággal megalapozott, alapos asztrálmítoszi értelmezések elmélete. Alkotónk a véletlenek/véletlenszerűségek lehetőségét létező világunkból kizárva gondolkodik a Teremtésről, a Létről és a Létezésről: akárha a mindenséget, akárha a sorsunkat is meghatározó rejtett összefüggéseket, vagy akárha csupán az emberi létminőség eleve elrendeltségét a sorsszerűséget értjük ez alatt.
A nyugati kereszténységben a Gergely-naptár szerint január 6-án van vízkereszt, avagy az Úr megjelenésének napja és a kis Jézust meglátogató háromkirályok (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) ünnepe. Ez a karácsonyi ünnepek zárónapja, egyúttal a farsangi időszak kezdete.
Bár gyökerei ősi pogány eredetűek lehetnek, a megújítás szándékával az ünnep keresztény liturgiában használatos elnevezése az Úr megjelenése. A magyar vízkereszt név a víz megszentelésének szertartásából származik. Vízkereszt a IV. század végéig a karácsonyt is magában foglalta, ennek elkülönülése után lett hármas jelentése: a napkeleti bölcsek eljövetele, Jézus Keresztelő Szent János általi megkereszteltetése és Jézus csodatétele a kánai menyegzőn.
Vízkereszt napjától a nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerdáig (idén március 9-ig) tart a farsang, a karneválok ünnepi időszaka. Ez a közelgő tavasz örömünnepe. (A hamvazószerda utáni napon a böjtöt még felfüggesztették, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák, ez a torkoscsütörtök). A három utolsó farsangi nap, a farsang farka – farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd – egyben télbúcsúztató is.
Hogy Hagymás István a vízkereszt utáni napra tette kiállításának megnyitóját, az emberi kommunikáció ezen szintjén a megébredés, az újjászületés, az életre fakadás és az életigenlés hangsúlyozott jelzése a világ felé. Az emberi sorsszerűségen hitének erejével is túlmutató „minden mindennel összefügg” elméletét igen fontosnak tartja, és az nemcsak eddigi alkotómunkájából derül ki.
Fényképészeti tevékenysége, képi alkotómunkája, valamint jelképi értelmezései a szinte tudományos pontossággal megalapozott, alapos asztrálmítoszi értelmezések elmélete. Alkotónk a véletlenek/véletlenszerűségek lehetőségét létező világunkból kizárva gondolkodik a Teremtésről, a Létről és a Létezésről: akárha a mindenséget, akárha a sorsunkat is meghatározó rejtett összefüggéseket, vagy akárha csupán az emberi létminőség eleve elrendeltségét a sorsszerűséget értjük ez alatt.
(Péter László rajza Hagymás Istvánról)
A Mindenség gyönyörű fogságában...
Balla András fotóművész meglátása szerint Hagymás István kiállított „kazettás” képei átmenetet képeznek a fotográfia és a fotóművészet, valamint a természetfotó és az absztrakt képalkotás között. A képzőművészetben nem egyedülálló jelenségként a tükrözést, a tükörképet következetesen felhasználó képzőművészek közül Bak Imrét és Maurer Dórát említette meg, akik Hagymás Istvánhoz hasonlóan a szimmetria használásával a szimbólumteremtés időtálló mítoszát gazdagítják. Az összehasonlítás azonban csak elvi jellegű volt. Hagymás István ugyanis pszichiáter-orvosként nagyon hosszú ideje a pszichológiából ismert Rorschach-teszt ötletétől vezérelten merítkezik meg az ősi teremtő erőkben. A Rorschach-teszt egyszerű elemző eljárás, amikor egy lapra tintafoltot ejtenek, azt félbehajtják, majd a kapott képhez kapcsolódó szabad asszociációkat vizsgálják. Hagymás István először önmagán végzi el a saját fényképeinek „tesztelemzését”, és a látványnak megfelelően kreatívan irányítja, kombinálja, végül alkotássá varázsolja a „természetfotó absztrakt képeknek” is megfelelő, tükrözött montázsfotókat. Esetlegesség kizárva, jól átgondolt, ám öntörvényű alkotói szabályokat követ. Így a lebegő, könnyed látvány-képek helyett masszív, lebilincselő, fajsúlyos alkotásokat hoz létre.
Balla András fotóművész meglátása szerint Hagymás István kiállított „kazettás” képei átmenetet képeznek a fotográfia és a fotóművészet, valamint a természetfotó és az absztrakt képalkotás között. A képzőművészetben nem egyedülálló jelenségként a tükrözést, a tükörképet következetesen felhasználó képzőművészek közül Bak Imrét és Maurer Dórát említette meg, akik Hagymás Istvánhoz hasonlóan a szimmetria használásával a szimbólumteremtés időtálló mítoszát gazdagítják. Az összehasonlítás azonban csak elvi jellegű volt. Hagymás István ugyanis pszichiáter-orvosként nagyon hosszú ideje a pszichológiából ismert Rorschach-teszt ötletétől vezérelten merítkezik meg az ősi teremtő erőkben. A Rorschach-teszt egyszerű elemző eljárás, amikor egy lapra tintafoltot ejtenek, azt félbehajtják, majd a kapott képhez kapcsolódó szabad asszociációkat vizsgálják. Hagymás István először önmagán végzi el a saját fényképeinek „tesztelemzését”, és a látványnak megfelelően kreatívan irányítja, kombinálja, végül alkotássá varázsolja a „természetfotó absztrakt képeknek” is megfelelő, tükrözött montázsfotókat. Esetlegesség kizárva, jól átgondolt, ám öntörvényű alkotói szabályokat követ. Így a lebegő, könnyed látvány-képek helyett masszív, lebilincselő, fajsúlyos alkotásokat hoz létre.
Kiállított fényképei a holt természet kövület-képei. Két részre tagozódnak. Vannak a víz mozgását, hullámzását, redőzését megörökítő fotói, amelyek az ősteremtés látványának erejével hatnak. Ám a természeti fotókhoz alig van közük. Hovatovább, fotózó alkotónk az absztrakt képekkel vetekedő fotóit fejleg fordítja, és ezzel a természeti látványok hangulatának érzetét oly módon borítja fel, hogy szuggesztív teremtőerőket fedezünk fel bennük puszta esztétikai élmény helyett.
Bonyolultabb fokozatúak a Rorschach-teszt elvét érvényesítő/hasznosító tükrözéses Hagymás István-alkotások. A tengelyi szimmetrikusságból adódóan test-képpé és immár totemisztikus jelvénnyé/jelképpé duzzasztott, általában négyes, hatos vagy nyolcas osztatú, keresztben kazettás rendszerbe foglalt mágikus képek, a lebilincselő természeti látványok absztrakt hatású szegmenseiből szuggesztív erővel felvértezett, átütő erővel bíró képkompozíciókat teremt, melyek robusztusságuk túlsúlyos, ám lenyűgöző hatásával rendelkeznek. A „látó ember” számára a furamód egyszerűen megismételt tükörforgatásos eljárások képenként más és más hangulati hatást képesek előidézni. Mintha az alkotó önmagát próbálná felülmúlni a zseniálisan öntörvényű, bölcs összegző erőt magukban rejtő ciklusaiban.
Bonyolultabb fokozatúak a Rorschach-teszt elvét érvényesítő/hasznosító tükrözéses Hagymás István-alkotások. A tengelyi szimmetrikusságból adódóan test-képpé és immár totemisztikus jelvénnyé/jelképpé duzzasztott, általában négyes, hatos vagy nyolcas osztatú, keresztben kazettás rendszerbe foglalt mágikus képek, a lebilincselő természeti látványok absztrakt hatású szegmenseiből szuggesztív erővel felvértezett, átütő erővel bíró képkompozíciókat teremt, melyek robusztusságuk túlsúlyos, ám lenyűgöző hatásával rendelkeznek. A „látó ember” számára a furamód egyszerűen megismételt tükörforgatásos eljárások képenként más és más hangulati hatást képesek előidézni. Mintha az alkotó önmagát próbálná felülmúlni a zseniálisan öntörvényű, bölcs összegző erőt magukban rejtő ciklusaiban.
A természet erejével megkövítve...
Hagymás István alkotásai szépérzékünkre is a gondolkodásunk hangulati stimulálásával hatnak. Hatósugaruk révén masszív organikus formákká duzzadnak a tájban megrekedt víztócsák, vízhullámok, víztükrök, a jégbe fagyott faágak, a megfagyott sárözön vagy növényi rostok. Felhők, folyórészletek, vízben tükröződő naplemente vagy ágakon átszűrődő napfény álomhangulatú látványszegmensei jelzésszerűen villannak elénk, immár élő biológiai, szerkezeti „lényekké” válva. A természet erejével megkövítve. Alkotónk lételeme a víz, az őstenger, melynek élettelen fizikai erejéből születtek meg a biológiai formák, és melynek építő és romboló hatása az örök körforgásba kódoltan működik. És víz az őselem, mely átvitt értelmezésben Petőfi költészetében is jól megfogalmazódik (bármily furcsa, hogy a forradalom költőjét épp ebben a kontextusban említjük meg: „Azért a víz az úr…”
Kiadott munkáinak sorát a karácsonyra megjelent önálló reprezentáns fotóalbuma zárja. Csupán a címlapon feltüntetett három szó: Hagymás István TÁJ (l)ÉLEK árulkodik jelzésszerűen az alkotó mesterről. A 142 munkát bemutató hatalmas veretes könyv-albuma (zavaró) szövegelemeket nem tartalmaz, a szokványos megjelenési információk, sőt a megjelenés helye és éve sem szerepelnek benne.
Hagymás István mágikus erejű képei úgy állják meg a helyüket a mai fotóművészetben, hogy egyetlen eligazító és méltató írói sor sem szükségeltetik ahhoz, hogy „álomképeit” megértsük. Az újrakonstruált, tükrözött (és trükközött) természeti mozaikfotókat nem kell „elővezetni”, önmagukat bármily emberi szó és jellemzés nélkül is képesek bemutatni és képviselni.
Hagymás István alkotásai szépérzékünkre is a gondolkodásunk hangulati stimulálásával hatnak. Hatósugaruk révén masszív organikus formákká duzzadnak a tájban megrekedt víztócsák, vízhullámok, víztükrök, a jégbe fagyott faágak, a megfagyott sárözön vagy növényi rostok. Felhők, folyórészletek, vízben tükröződő naplemente vagy ágakon átszűrődő napfény álomhangulatú látványszegmensei jelzésszerűen villannak elénk, immár élő biológiai, szerkezeti „lényekké” válva. A természet erejével megkövítve. Alkotónk lételeme a víz, az őstenger, melynek élettelen fizikai erejéből születtek meg a biológiai formák, és melynek építő és romboló hatása az örök körforgásba kódoltan működik. És víz az őselem, mely átvitt értelmezésben Petőfi költészetében is jól megfogalmazódik (bármily furcsa, hogy a forradalom költőjét épp ebben a kontextusban említjük meg: „Azért a víz az úr…”
Kiadott munkáinak sorát a karácsonyra megjelent önálló reprezentáns fotóalbuma zárja. Csupán a címlapon feltüntetett három szó: Hagymás István TÁJ (l)ÉLEK árulkodik jelzésszerűen az alkotó mesterről. A 142 munkát bemutató hatalmas veretes könyv-albuma (zavaró) szövegelemeket nem tartalmaz, a szokványos megjelenési információk, sőt a megjelenés helye és éve sem szerepelnek benne.
Hagymás István mágikus erejű képei úgy állják meg a helyüket a mai fotóművészetben, hogy egyetlen eligazító és méltató írói sor sem szükségeltetik ahhoz, hogy „álomképeit” megértsük. Az újrakonstruált, tükrözött (és trükközött) természeti mozaikfotókat nem kell „elővezetni”, önmagukat bármily emberi szó és jellemzés nélkül is képesek bemutatni és képviselni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése