(Töprengések: Sékszpír mester
modorában, szabadon)
... A gyors bizonyosság kettős, kétes…
És a valóság is néha az. (Azt hiszem).
De mégiscsak van benne sorsszerűség.
Vagy lenni kéne benne annak: nem?
Ily hosszú lenne a bizalmas türelmem?
... Nekem, balgának, vaknak.
Egyébként: jó-, és rossz pofa, néha
Csalódó boldog boldogtalannak.
Néked üzenem:
Halld hát, Homo Bascodicus!
Bár minden ember az volna,
Akinek elsőből meglátjuk:
De még a léha is néha
Szinte olybá válhat…
Csak ne látszana annak, ami nem…
Amik nem vagyunk, sose lehetünk!
Érted, komám?
(Lám, visszaböffen még belőlem
Egy kis Shakespeare William)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése