TOLLRAJZ
Lírai szösszenet Nemes István angyali világáról
Lírai szösszenet Nemes István angyali világáról
ELŐANGYAL-KÉPZETEK
Ha az időszámításunk előtti magaskultúrákat górcső alá vesszük, az i.e. III. évezredtől megszaporodtak az ősangyal-, vagyis előangyal-képzetek. Még csak szárnyakat növesztő állatok kombinációi, de egyre inkább emberi vonásokkal felruházva. Az i.e. XI. századig tartó egyiptomi birodalmak művészetében is megmutatkoztak mint egyes állat-istenségek, Hórusz, Íbisz, de Ámon-Ré, vagy később Aton főistenség is szárnyas napgolyóból tekintett rá napbarnított hódolóira. Az egyiptomi többistenhitűség a totemizmus maradványait őrizte. Isteneik gyakran állatok formájában jelennek meg, emberszabásúvá válva, szolgaként és talán máris félvad emberi gondolkodással, beszédképességgel is megáldva végrehajtói voltak a túlvilági eseményeknek: de természetesen az e világi fejleményekben is tevékenyen részt vettek.
Ha az időszámításunk előtti magaskultúrákat górcső alá vesszük, az i.e. III. évezredtől megszaporodtak az ősangyal-, vagyis előangyal-képzetek. Még csak szárnyakat növesztő állatok kombinációi, de egyre inkább emberi vonásokkal felruházva. Az i.e. XI. századig tartó egyiptomi birodalmak művészetében is megmutatkoztak mint egyes állat-istenségek, Hórusz, Íbisz, de Ámon-Ré, vagy később Aton főistenség is szárnyas napgolyóból tekintett rá napbarnított hódolóira. Az egyiptomi többistenhitűség a totemizmus maradványait őrizte. Isteneik gyakran állatok formájában jelennek meg, emberszabásúvá válva, szolgaként és talán máris félvad emberi gondolkodással, beszédképességgel is megáldva végrehajtói voltak a túlvilági eseményeknek: de természetesen az e világi fejleményekben is tevékenyen részt vettek.
Ugyanekkor az ókori mezopotámiai nagy birodalmak,
az asszír vagy a sumer művészet és mitológia (i.e. III. évezred – i.e.
IV. század) párhuzamosan fejlődtek és rokon vonásokat mutattak az
egyiptomival, már ha csak a vallásfilozófiájukat figyeljük. Az e világi
uralkodói erőknek túlvilági halhatatlan szentekkel kellett körbeövezniük
magukat, hogy díszes ikonográfiájuk biztosítsa a fennmaradásukat. A
sumer bálványok, az asszír frontális beállítású, mozdulatlanságba
révült, megkövült, túlfeszülő izomzatú, fantasztikus stilizált formákban
kiteljesülő keveréklények, pl. a bikatestű kapuőr-démonok
dekoratív-szuggesztív hatásukkal babonázták meg a közelükbe kerülőket.
Monumentalitásuk, mellyel az idő uraivá váltak, hátborzongatóan
erőteljes.
Művészetük építészeti remekeik mellett kőfaragásokban, szobrokban, elbeszélő jellegű domborműveken csúcsosodott ki, de a fejlett aranyművességükben is rejtélyes lényeket örökítettek meg az örökkévalóságnak. Roppant gazdag tárgyi kulturáltságuknak megfelelően fölöttébb megerősödött a hitviláguk is, amely túlvilági képzeteket és isteni lényeket szült, melyeket egyre szilárduló rendszerekbe foglalt. Ettől vált mitológiájuk oly erőteljessé, hogy kihatott például az ógörög kultúrára is. Mítoszaik, hiedelmeik, babonáik és a túlvilági létbe vetett hitük, hitviláguk bugyraiban kataklizmaszerűen egymásra torlódott, öröklődött és a külön-külön létező, viruló és elhaló birodalmak elmúlásuk, megsemmisülésük ellenére nyomot hagytak a következőkön, eljövendőkön. Túlélték önnön halálukat, előbukkantak ismét. Ám a sumer-babilóniai csillaghit és Zarathusztra tanításával a perzsa vallás is végül eljutott a monoteizmusig, a „Legbölcsebb Úr”-ig (Ahura Mazda).
Azonban az isteni erővel bíró, démoni, ártó vagy segítő szellemeknek a valóságos, a köznép számára sokszor csak leírások alapján elképzelt, alig vagy sohasem látott lényeivel nem volt mit kezdeni… A művészek képzelőereje segítette megteremteni ezeket, mert valamiért igen fontosak voltak. Szolgálók, talán parancsot teljesítő rabszolgái Uruknak… Folytonos átalakulásuk ellenére ezek megmaradtak, és legvégül angyal lett belőlük. Angyali kasztot eredményezett, mely a zsidó és a keresztény kultúrkörökben már rétegződéssel bírt.
Művészetük építészeti remekeik mellett kőfaragásokban, szobrokban, elbeszélő jellegű domborműveken csúcsosodott ki, de a fejlett aranyművességükben is rejtélyes lényeket örökítettek meg az örökkévalóságnak. Roppant gazdag tárgyi kulturáltságuknak megfelelően fölöttébb megerősödött a hitviláguk is, amely túlvilági képzeteket és isteni lényeket szült, melyeket egyre szilárduló rendszerekbe foglalt. Ettől vált mitológiájuk oly erőteljessé, hogy kihatott például az ógörög kultúrára is. Mítoszaik, hiedelmeik, babonáik és a túlvilági létbe vetett hitük, hitviláguk bugyraiban kataklizmaszerűen egymásra torlódott, öröklődött és a külön-külön létező, viruló és elhaló birodalmak elmúlásuk, megsemmisülésük ellenére nyomot hagytak a következőkön, eljövendőkön. Túlélték önnön halálukat, előbukkantak ismét. Ám a sumer-babilóniai csillaghit és Zarathusztra tanításával a perzsa vallás is végül eljutott a monoteizmusig, a „Legbölcsebb Úr”-ig (Ahura Mazda).
Azonban az isteni erővel bíró, démoni, ártó vagy segítő szellemeknek a valóságos, a köznép számára sokszor csak leírások alapján elképzelt, alig vagy sohasem látott lényeivel nem volt mit kezdeni… A művészek képzelőereje segítette megteremteni ezeket, mert valamiért igen fontosak voltak. Szolgálók, talán parancsot teljesítő rabszolgái Uruknak… Folytonos átalakulásuk ellenére ezek megmaradtak, és legvégül angyal lett belőlük. Angyali kasztot eredményezett, mely a zsidó és a keresztény kultúrkörökben már rétegződéssel bírt.
Repülő angyal
ANGYALI KASZTRENDSZER
A mítoszok és legendák kialakulásával évszázadokig, sőt évezredekig a túlvilágba vetett hit megtartására sarkallta magát az emberiség. Változatossága és fejlődése szükségszerű volt, hiszen a magas civilizációk sajátja volt, hogy minduntalan felülmúlják egymást, gazdagságban, tudományban, vallási elképzeléseiben, művészeti megnyilvánulásaiban és egyáltalán a fejlettségüket jelölő bonyolult gondolkodási rendszerekben egyaránt.
Az öröklétbe, a túlvilágba vetett hit, a bizonyosság, hogy az elmúlás réme nem fenyeget, szárnyalóvá tette az emberi képzeletet. A való és a képzelt világ áthidalásos útjait egyengetve a vallás filozofikus megalkotói olyan formulákat találtak ki, amelyek a két világ közötti keskeny átjárási lehetőséget segítették. Ehhez szükségük volt közvetítő, segítő lényekre is, akik kérést, igényt és az emberek lelki terheit cipelve oldották meg az emberi öröklét megvalósulását. Éterben közlekedő küldöncöket, szolgákat, intézőket, óvó és segítő lényeket találtak tehát ki, melyek útmutatásukkal és cselekvőképességükkel a mennyei birodalmak irányába terelgették őket.
A megszemélyesítő lények legelébb a természetből ismert nemes állatok, oroszlán, bika, ló, macska- vagy kutyafélék (farkas, sakál), aligátor, madarak (sólyom, sas), kígyó… és megannyi nemes tulajdonságokkal rendelkeztek. Erejük, és gyorsaságuk, tökéletes rátermettségük, szépségük is megkérdőjelezhetetlen volt. Teljesítményük fokozása érdekében kaptak szárnyakat, és lett belőlük bikatestű szárnyas kapuőr, főnixmadár, griff, Pegazus, szfinx vagy kentaur… Végezetül, a görögöknél kecses hattyúból szárnyas Niké is: talán az első igazi, emberszabású nő-angyal.
A zsidó kultúrában (az i.e. XV. századtól az időszámításunk III. századáig) és a keresztény vallás kialakultával pedig lettek az angyali kasztok.
Az angyali lények pedig, kora középkori és a mai hitvilágunkban, végezetül elnyerték legutóbbi, végső formájukat is. Az angyal: valóságos közvetítő, védszent, és emberszabású is. Őrzőangyalunkat, lelkünk őrizőjét sajnos a korai középkorban talán prüdéria és/vagy a kísértéseket megelőzően, az álszent ájtatosság miatt gyakran nemtelennek ábrázolták.
A mítoszok és legendák kialakulásával évszázadokig, sőt évezredekig a túlvilágba vetett hit megtartására sarkallta magát az emberiség. Változatossága és fejlődése szükségszerű volt, hiszen a magas civilizációk sajátja volt, hogy minduntalan felülmúlják egymást, gazdagságban, tudományban, vallási elképzeléseiben, művészeti megnyilvánulásaiban és egyáltalán a fejlettségüket jelölő bonyolult gondolkodási rendszerekben egyaránt.
Az öröklétbe, a túlvilágba vetett hit, a bizonyosság, hogy az elmúlás réme nem fenyeget, szárnyalóvá tette az emberi képzeletet. A való és a képzelt világ áthidalásos útjait egyengetve a vallás filozofikus megalkotói olyan formulákat találtak ki, amelyek a két világ közötti keskeny átjárási lehetőséget segítették. Ehhez szükségük volt közvetítő, segítő lényekre is, akik kérést, igényt és az emberek lelki terheit cipelve oldották meg az emberi öröklét megvalósulását. Éterben közlekedő küldöncöket, szolgákat, intézőket, óvó és segítő lényeket találtak tehát ki, melyek útmutatásukkal és cselekvőképességükkel a mennyei birodalmak irányába terelgették őket.
A megszemélyesítő lények legelébb a természetből ismert nemes állatok, oroszlán, bika, ló, macska- vagy kutyafélék (farkas, sakál), aligátor, madarak (sólyom, sas), kígyó… és megannyi nemes tulajdonságokkal rendelkeztek. Erejük, és gyorsaságuk, tökéletes rátermettségük, szépségük is megkérdőjelezhetetlen volt. Teljesítményük fokozása érdekében kaptak szárnyakat, és lett belőlük bikatestű szárnyas kapuőr, főnixmadár, griff, Pegazus, szfinx vagy kentaur… Végezetül, a görögöknél kecses hattyúból szárnyas Niké is: talán az első igazi, emberszabású nő-angyal.
A zsidó kultúrában (az i.e. XV. századtól az időszámításunk III. századáig) és a keresztény vallás kialakultával pedig lettek az angyali kasztok.
Az angyali lények pedig, kora középkori és a mai hitvilágunkban, végezetül elnyerték legutóbbi, végső formájukat is. Az angyal: valóságos közvetítő, védszent, és emberszabású is. Őrzőangyalunkat, lelkünk őrizőjét sajnos a korai középkorban talán prüdéria és/vagy a kísértéseket megelőzően, az álszent ájtatosság miatt gyakran nemtelennek ábrázolták.
Szörnyek tanácskozása
SOKFÉLE ANGYALAINK
A katolikus egyházi hagyomány szerint három hierarchiába sorolható kilenc angyali rend létezik, hármas gyűrűben, kasztszerűen.
Az elsőben az Istenhez a legközelebb álló szeráfok, kerubok és trónusok vannak. A második hierarchiában uralmak, erősségek és hatalmasságok, akik közvetítenek az első és harmadik hierarchia között. A harmadikban pedig fejedelemségek lakoznak, akik a népek békéjére felügyelnek, arkangyalok (főangyalok), és végül őrzőangyalok vannak.
Az őrangyalok azok, akik közvetítik Isten parancsait. Ők állnak legközelebb az emberekhez, és a mindennapi élet során segítik őket.
Sokféle angyalaink Nemes István festői világában hangulatfüggőek, amorf vonásokkal felruházottak. Holdbéli tájakat benépesítőek, titokzatos vagy elképzelt állatok között lakók. Feltérképezve festőnk élményvilágát három csoportra osztottuk az általa ábrázolt, bársonyosan ködös, tüneményes jelenségeket.
Megnevezett helyszínek: Duna és Tisza menti tájak, holdbéli tájak, pusztai táj (Olasz város a magyar puszta felett), pannon táj, ókécskei táj, végtelen égbolt, tenger.
Furcsa állatok és emberszabású lények: lovak (háromlábú, unikornis), majom, különféle madarak (pacsirta, daru, sármány stb.), szörnyek, manók, őrizők, vitézek stb.
És végezetül, az angyalok. Nemes István angyalait gyakorta szólítja más és más néven: felfedező angyal, somogyi táj angyala, éjjeli angyal, pihenő angyal, felhőangyal, halálangyal, szerelmesek angyala, Nagy-fény őrangyal, sárga angyal, árva angyal, szárnyaszegett angyal…
Szólítja, szólítgatja, szeretgeti őket. Ezért viszontszeretik őt.
(Vége)
2012. április 30., hétfő, Magyar Szó, Üveggolyó melléklet.
A katolikus egyházi hagyomány szerint három hierarchiába sorolható kilenc angyali rend létezik, hármas gyűrűben, kasztszerűen.
Az elsőben az Istenhez a legközelebb álló szeráfok, kerubok és trónusok vannak. A második hierarchiában uralmak, erősségek és hatalmasságok, akik közvetítenek az első és harmadik hierarchia között. A harmadikban pedig fejedelemségek lakoznak, akik a népek békéjére felügyelnek, arkangyalok (főangyalok), és végül őrzőangyalok vannak.
Az őrangyalok azok, akik közvetítik Isten parancsait. Ők állnak legközelebb az emberekhez, és a mindennapi élet során segítik őket.
Sokféle angyalaink Nemes István festői világában hangulatfüggőek, amorf vonásokkal felruházottak. Holdbéli tájakat benépesítőek, titokzatos vagy elképzelt állatok között lakók. Feltérképezve festőnk élményvilágát három csoportra osztottuk az általa ábrázolt, bársonyosan ködös, tüneményes jelenségeket.
Megnevezett helyszínek: Duna és Tisza menti tájak, holdbéli tájak, pusztai táj (Olasz város a magyar puszta felett), pannon táj, ókécskei táj, végtelen égbolt, tenger.
Furcsa állatok és emberszabású lények: lovak (háromlábú, unikornis), majom, különféle madarak (pacsirta, daru, sármány stb.), szörnyek, manók, őrizők, vitézek stb.
És végezetül, az angyalok. Nemes István angyalait gyakorta szólítja más és más néven: felfedező angyal, somogyi táj angyala, éjjeli angyal, pihenő angyal, felhőangyal, halálangyal, szerelmesek angyala, Nagy-fény őrangyal, sárga angyal, árva angyal, szárnyaszegett angyal…
Szólítja, szólítgatja, szeretgeti őket. Ezért viszontszeretik őt.
(Vége)
2012. április 30., hétfő, Magyar Szó, Üveggolyó melléklet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése