TOLLRAJZ –
Lírai szösszenet Nemes István angyali világáról
Lírai szösszenet Nemes István angyali világáról
Nemes István – a szerző illusztrációja
ANGYALAIRÓL
Az angyalok titkos, titkolt jelenléte világunkban megkérdőjelezhetetlen tény: a történelem előtti időkben is jelen voltak folyamatosan burjánzó emberi kultúráinkban, csak valahogy mindegyikben másképpen néztek ki, és másképpen is nevezték, szólították őket. Számos túlvilági lény: démon, kapuőr, szárnyas alak, állati és emberi vonásokból összeillesztett, kikísérletezett félistenségből alakult ki.
Az angyalok titkos, titkolt jelenléte világunkban megkérdőjelezhetetlen tény: a történelem előtti időkben is jelen voltak folyamatosan burjánzó emberi kultúráinkban, csak valahogy mindegyikben másképpen néztek ki, és másképpen is nevezték, szólították őket. Számos túlvilági lény: démon, kapuőr, szárnyas alak, állati és emberi vonásokból összeillesztett, kikísérletezett félistenségből alakult ki.
A kereszténység eljövetelével immár a
kései Bibliában is megjelenő szárnyas angyal csak a végső fázisa annak
az emberszabású angyalképzetnek, amelyet az archaikus kultúrák, a már
letűnt civilizációk eredményeztek. Mert egyértelműen kimutatható e
titokzatos szárnyas lény fejlődése (éteri lábnyomainak vetülete,
szárnysuhogásának karcos léghuzata, megkövült, vad tekintetének emléke)
az ősművészettől kezdve mindmáig.
Amikor még orvosságos emberként, sámánként tevékenykedett, és közvetítő lényként kapaszkodott fel, röpdösött fel a hetedik égbe, és a magát mindig is bajba keverő emberiség derengő képzeletvilágában a túlvilágba vetett hitével oszlatta/foszlatta a homályt, akkor is. Vagy amikor maga is túlvilági őrző-védő szerepkörben tetszelgett, és a valóság és az éteri rejtelmek mohos homályában tévelygett, és bizonytalan kiterjedésű mezsgyéjén felügyelte a szabad átjárhatóságot. És amikor veszélyes/kiváltságos szakértelmével tiszteletet parancsolva, visszaterelte, visszarettentette a túlzottan kalandvágyó e világi embereket e tiltott mezsgye átlépésétől…
Amikor még orvosságos emberként, sámánként tevékenykedett, és közvetítő lényként kapaszkodott fel, röpdösött fel a hetedik égbe, és a magát mindig is bajba keverő emberiség derengő képzeletvilágában a túlvilágba vetett hitével oszlatta/foszlatta a homályt, akkor is. Vagy amikor maga is túlvilági őrző-védő szerepkörben tetszelgett, és a valóság és az éteri rejtelmek mohos homályában tévelygett, és bizonytalan kiterjedésű mezsgyéjén felügyelte a szabad átjárhatóságot. És amikor veszélyes/kiváltságos szakértelmével tiszteletet parancsolva, visszaterelte, visszarettentette a túlzottan kalandvágyó e világi embereket e tiltott mezsgye átlépésétől…
A nagy eseményre várva
TITOK
A titok csak maradjon örök… Ha az őt elfedő fátylat nem lebbentjük fel, hanem csak meglebegtetjük, a sejthetőt fogalmazzuk meg vele kapcsolatban. Nem válhat nyilvánossá, mert közönségessé lesz… Bölcs dolog vagy pusztán bölcs spontaneitás? Mert csakis apró részleteket villantasz fel egyszerre rejtett, képzeletbeli világod magányából… És ami lenyűgöző, hogy évek óta, folyamatosan bontogatod, deríted rejtelmeit: megunhatatlanul…
De valójában nem is sietek felfedezni a te világodat, mert intimitása, kifinomultsága nem tűri a lerohanást: akkor elillan előlünk. Inkább úgy élem meg, hogy csupán annyit mutatsz meg belőle, egy-egy bársonyos-sejtelmes akvarell vagy olajkép erejéig, amennyi épp csak arra elég, hogy kacérkodásával új műved az érdekfeszítő állapotig és a katarzisélményig juttassa el a szemlélődőt. Pillanatkép derengésben, sejtelmesen, összeszedettségben…
Az angyalfestők zöme robusztus vagy éppen habkönnyű konkrétumokban gondolkodik és alkot. Angyali alakzatokat ábrázol, akik tudatosan cselekszenek, és a némiképp felülírt valóságban is megjelennek. Néha csupán szárnyaszegett bukott angyalokat festenek, akik láthatatlanságot mímelve utcáinkon, közöttünk bolyonganak. De tudnunk illik, hogy ezen angyalok mai köntösükben immár leginkább hozzánk hasonlatosak: felügyelik vagy némiképpen még uralják is a mi elrontott életünket, modern világunkat, és részt vesznek mindennapjai történéseiben. Hűek hozzánk, megélnek, megsajnálnak, megszeretnek és segítenek. Elrejtőznek bennünk, és/vagy néhanapján hűtlenül el is hagynak bennünket: valósággal tönkretesznek…
A Te nemes angyalaid hangulatváltásaid tükörképeként bontakoznak ki pasztellszínű derengésekből és mutatják meg magukat: nem feltétlenül cselekszenek, de a jelenlétük bizonyos. Előhozod őket a pusztaságból. Kellenek… És jelenlétükkel utasítanak vagy sarkallnak arra, hogy hirdetve őket cselekedj… Felveszik belső hangulataid, és kiröpítik a valóságunkba.
A nyilvánosság mételye, ítélőszéke elé.
A titok csak maradjon örök… Ha az őt elfedő fátylat nem lebbentjük fel, hanem csak meglebegtetjük, a sejthetőt fogalmazzuk meg vele kapcsolatban. Nem válhat nyilvánossá, mert közönségessé lesz… Bölcs dolog vagy pusztán bölcs spontaneitás? Mert csakis apró részleteket villantasz fel egyszerre rejtett, képzeletbeli világod magányából… És ami lenyűgöző, hogy évek óta, folyamatosan bontogatod, deríted rejtelmeit: megunhatatlanul…
De valójában nem is sietek felfedezni a te világodat, mert intimitása, kifinomultsága nem tűri a lerohanást: akkor elillan előlünk. Inkább úgy élem meg, hogy csupán annyit mutatsz meg belőle, egy-egy bársonyos-sejtelmes akvarell vagy olajkép erejéig, amennyi épp csak arra elég, hogy kacérkodásával új műved az érdekfeszítő állapotig és a katarzisélményig juttassa el a szemlélődőt. Pillanatkép derengésben, sejtelmesen, összeszedettségben…
Az angyalfestők zöme robusztus vagy éppen habkönnyű konkrétumokban gondolkodik és alkot. Angyali alakzatokat ábrázol, akik tudatosan cselekszenek, és a némiképp felülírt valóságban is megjelennek. Néha csupán szárnyaszegett bukott angyalokat festenek, akik láthatatlanságot mímelve utcáinkon, közöttünk bolyonganak. De tudnunk illik, hogy ezen angyalok mai köntösükben immár leginkább hozzánk hasonlatosak: felügyelik vagy némiképpen még uralják is a mi elrontott életünket, modern világunkat, és részt vesznek mindennapjai történéseiben. Hűek hozzánk, megélnek, megsajnálnak, megszeretnek és segítenek. Elrejtőznek bennünk, és/vagy néhanapján hűtlenül el is hagynak bennünket: valósággal tönkretesznek…
A Te nemes angyalaid hangulatváltásaid tükörképeként bontakoznak ki pasztellszínű derengésekből és mutatják meg magukat: nem feltétlenül cselekszenek, de a jelenlétük bizonyos. Előhozod őket a pusztaságból. Kellenek… És jelenlétükkel utasítanak vagy sarkallnak arra, hogy hirdetve őket cselekedj… Felveszik belső hangulataid, és kiröpítik a valóságunkba.
A nyilvánosság mételye, ítélőszéke elé.
Sárga angyal
BIBLIKUS ANGYALKÉPZETEK
Angyalaid talán biblikus eredetűek, és mégis a bibliai élettől függetlenül teremtődtek. Az ókori civilizációk lélekvetületei, konkrét vallási utalásai: konkretizálódó szárnyakat növesztő, mitikus, masszív ősangyal figurái. Egyiptomi, mezopotámiai sumer, akkád, asszír, babilóniai őslények kései vetületei, emberi léptékű reinkarnációi. Szárnyaik kiteregetésével, kiterjesztésével észrevétlenül csapkodnak a fejünk fölött. Szárnyukat villogtatva itáliai és pannóniai port vagy havat kavarnak a szemünkbe, és időről időre hosszabb rövidebb időre képesek teljesen elvakítani bennünket.
A pillanat örökkévalóságát is megélhetjük, amikor a belső látásunkra hagyatkozunk: különben még eltéve(lye)dnénk…
NEMES ANGYALAID
Angyalaid, ha előbújnak felhőszerűen burjánzó erdeikből, a levegősen hullámzó (égi) fáik mögül…
Rejtekhelyük a titkolt otthonuk, életük vezérfonala egyben erőszívó gyökérzetük is: ilyenkor leszünk szerelmesen éberek. Ilyen alkalmakkor látjuk meg a valóság mögötti valóságot, melynek titkát emberi ész megfejteni nem tudja, de mégis érzi a megfejthetetlen, kimondhatatlan Teremtés jelenlétét, a nem feltétlenül vallásos ige valóságosságát, és megigazultan élvezi annak titokzatosságát.
Mert a rejtelmek, ha zengenek: lelkünket örömlázba taszítják…
Forrásanyagaim vannak Rólad, István, melyeket most tudatosan nem használtam fel: de mi végre, minek írni meg a külsőségeket, benned kell meglelni az angyalit, a lényeget, a lényegeset. Nem kell itt igazolásul morzsákat, támpontokat gyűjtögetni, bár igyekszem összeszedni ilyesmiket, hisz jó tudni, hogy el nem tévedünk ekkor: a támpontok mégiscsak fontosak. Mégis, több intuíciót érzek most…
Angyalaid talán biblikus eredetűek, és mégis a bibliai élettől függetlenül teremtődtek. Az ókori civilizációk lélekvetületei, konkrét vallási utalásai: konkretizálódó szárnyakat növesztő, mitikus, masszív ősangyal figurái. Egyiptomi, mezopotámiai sumer, akkád, asszír, babilóniai őslények kései vetületei, emberi léptékű reinkarnációi. Szárnyaik kiteregetésével, kiterjesztésével észrevétlenül csapkodnak a fejünk fölött. Szárnyukat villogtatva itáliai és pannóniai port vagy havat kavarnak a szemünkbe, és időről időre hosszabb rövidebb időre képesek teljesen elvakítani bennünket.
A pillanat örökkévalóságát is megélhetjük, amikor a belső látásunkra hagyatkozunk: különben még eltéve(lye)dnénk…
NEMES ANGYALAID
Angyalaid, ha előbújnak felhőszerűen burjánzó erdeikből, a levegősen hullámzó (égi) fáik mögül…
Rejtekhelyük a titkolt otthonuk, életük vezérfonala egyben erőszívó gyökérzetük is: ilyenkor leszünk szerelmesen éberek. Ilyen alkalmakkor látjuk meg a valóság mögötti valóságot, melynek titkát emberi ész megfejteni nem tudja, de mégis érzi a megfejthetetlen, kimondhatatlan Teremtés jelenlétét, a nem feltétlenül vallásos ige valóságosságát, és megigazultan élvezi annak titokzatosságát.
Mert a rejtelmek, ha zengenek: lelkünket örömlázba taszítják…
Forrásanyagaim vannak Rólad, István, melyeket most tudatosan nem használtam fel: de mi végre, minek írni meg a külsőségeket, benned kell meglelni az angyalit, a lényeget, a lényegeset. Nem kell itt igazolásul morzsákat, támpontokat gyűjtögetni, bár igyekszem összeszedni ilyesmiket, hisz jó tudni, hogy el nem tévedünk ekkor: a támpontok mégiscsak fontosak. Mégis, több intuíciót érzek most…
Szörnyek tanácskozásaNemrég írtad: „Mikor először kiraktam munkám gyümölcsét a közönség elé, vállaltam mindent. Köszönöm a szép szavakat, de én még csak gyakorolok. A mester a Mindenható, én meg a szolgálatában vagyok és inaskodom nála: még nem veszi ki kezeimből az ecseteket… Nálam idebent mindig derűfényes tavasz van…”
És már nem tudok mit mondani erre… Lírai tömpeséggé vált élményérzetem apró kaviccsá válik most: én nem hiszem, hogy többet mondhatnék, mint hogy: képekbe zárt metafizikai élményként tekintek angyalos álmaidra.
Az angyalok festőjét látom benned, ezért valamiféleképpen meg szeretném örökíteni vállalásodat. Mert a festőnek álmairól mesélni, álmaiból felébredni talán soha nem is szükségeltetik: mert az álomvilága valóságosabb a valóságnál… Valósághűnek, valóságkövetőnek vagy valóságálmodónak lenni pedig a kiválasztottak belső szükséglete. Nem alkalmi adottság. A látó ember a világ és a képzelet pőre igazságát mutatja fel. Büszkén: de nem szégyentelenül. Belső sugallatra vagy hívó szavak örömével, egyre megy: a múzsák csókját legyinti felénk.
(Folytatjuk)
2012. április 23., hétfő, Magyar Szó, Üveggolyó melléklet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése