53. Pétër László: Minden ellen (6.rész)

Mottó:
Nem mondom azt, hogy szeretem a 20. századi művészetet, de mégis rajongok érte, mert a hagyományokat szeretem, és tudom, hogy egyszer minden, ami valaha új(szerű) és ellen-művészet volt, hagyományossá válik.

Nem kell messzire mennünk, ha politizáló művészeteket keresünk, melyek a közös nyelvezet ellenére sokszor egymás ellen feszül(het)nek. Mert mi van például az orosz, vagy a magyar kommunista ideológiát megtámogató művészekkel, amelyek a proletariátus eszményítésével több mint fél évszázadon át „mételyezték” közönségüket? Szent és profán őrületek sodrásában voltunk és vagyunk. Hogy is van ez, emberek?

Az izmusok fokozatos lecsengésével, a neoavantgarde korában válik telyesen nyilvánvalóvá, hogy felvilágosultnak hitt és a végletekig új, totalitárius politikai (és művészeti) rendszerekbe csöppent a 20. század emberisége. Ahol már egészen más alkotói szokások lettek érvényesek. A legbiztosabb fogódzkodási pont az eligazodásunkhoz az, hogy nincsennek állandósult, örök érvényű törvények és szabályok az állandóan fortyogó/forrongó művészeti miliőben.

Konstruktivizmus

Tatlin: Az internacionálé emlékművének grandomániás terve

 

Az első világháború befejeződésével Európa szerte felerősödött az új társadalmi rend megteremtésének igénye. A geometrikus absztrakció irányzata is, megteremtésének a gondolatát sugallta. A konstruktivizmus irányzata a művész jövőt modellező, tervező, építő szándékát jelzi, és azon törekvését tükrözi, hogy társadalmilag hasznos, gyakorlatias eredményeket érjen el.

A Hollandiában megalakult, elsősorban Piet Mondrian nevéhez fűződő De Stijl csoport (1917-31), építészeti feladatokkal, bútortervezéssel, „funkcionális” festészettel és szobrászattal foglalkozott. Fő célja volt, hogy a művész folytasson hasonló tevékenységet, mint valamiféle mérnök. Azaz tervezzen, modellezzen, szerkesszen. Gerrit Thomas Rietveld a konstruktivista stílusban megtervezett funkcionális háztípusok homlokzatát vízszintes és függőleges tagolóelemek elvont, neoplaszticista elemeivel dekorálta. Theo Van Doesburg kifejtette azon gondolatát, hogy a táblaképeknek, festményeknek nincs már létjogosultságuk, hiszen az építészeti szerkezetekben elrejtett festészeti eredmények funkcionálisan „kiváltották” őket...

Theo Van Doesburg könyvének címlapja

 

A későbbiekben Németországban Walter Gropius által fémjelzett Bauhaus csoport (1919), ugyanazon eszméket vallva megszervezi sajátos konstruktivista, funkcionalista iskoláját is, amelyben szerves egységben tanítja a művészeti ágakat, a kézművességet, fényképezést, tipográfiát, színházat, tárgyformálást (design) is. Tanáraik, művészeik Kandinszkij, Paul Klee, Moholy – Nagy László, Josef Albers, Hinnerk Scheper, Georg Muche, Herbert Bayer, Joost Schmidt, Walter Gropius, Marcel Breuer, Lyonel Feininger, Gunta Stölzl és Oskar Schlemmer voltak, akik ma is használatban lévő, érvényes tankönyveket írnak. A Bauhaus egészen 1933-ig jól működött, ekkor a nemzeti-szocialista politikai törekvések kerültek a felszínre, és bezáratta iskolájukat.
Kassák Lajos több avantgarde irányzatot is képviselt, ám leginkább a magyar konstruktivizmus atyjaként ismerik, aki baloldaliságát úgy élte meg, hogy a Tanácsköztársaság ideje alatt tagságot és funkciót is vállalt Kun Béláéknál. Ám hamarosan távolságtartóvá vált, és csak a művészetnek élt. A Tett (1915-16), majd a Ma (1916-25) avantgarde folyóiratok működtetésével alapozta meg hírnevét, majd költőként, képzőművészként konstruktivista szellemiségű írásaival, kiáltványaival próbálta megváltoztatni a művészetet és a társadalmat egyaránt. A magyar konstruktivizmus jeles alkotói még: Bortnyik Sándor, Barcsay Jenő, Mattis-Teutsch János, Moholy-Nagy László, Péri László, Victor Vasarelly (Vásárhelyi győző)...
Párhuzamosan az európai történésekkel, a forradalom utáni Oroszországban a VHITYEMASZ (felsőbb-technikai tanintézet) fejtette ki művészeti-ideológiai hatását. Tehetséges művészei, Malevics, El Liszickij,Rodcsenko, Tatlin, Pevsner, Gabo... voltak. Lelkesedésüket, a konsruktivista, produktivista, realista törekvéseiket a fiatal szovjethatalom szolgálatába kívánták állítani. Azonban kevés megértésre találtak, mert a kezdeti eredményeik után, az 1920-as évek közepén munkásságukat a dogmatikus művészetpolitika már háttérbe szorította.

 

Dadaizmus

Szombathy Bálint könyvének címlapja- D.ad.a. Tsúszda

A DADA nem jelent semmit! Írta Tristan Tzara az 1918-as kiáltványában. Mégis, tudjuk hogy a dadaizmus a konstruktivizmus ellenpólusaként jött létre. Habár némi párhuzam is felfedezhető a kettő között, hiszen mindkét folyamat művészei lelkesedtek például a (gépi) konstrukciókért. Ám a dadaisták a funkcionalitás eszméjét megcsúfolták, hiszen sokszor értelmetlen volt az amit csináltak.

Kurt Schwitters lakásában létrehozott Merz-épülete, például olyan építmény volt, amelyben konstruktív szemléletmódja az abszurditással elegy egy fantáziadús ám minden ésszerűséget nélkülöző technicista-szürrealista belsőépítészeti remek valósult meg. A háborús bombázások során ez a műalkotás megsemmisült. A Merzépület, az erotikus nyomorúság katedrálisával egyfajta kollázs-technika továbbfejlesztett kísérlete volt, és csak fényképen maradt meg.
A dadaizmust a tagadás, a cinizmus és az ingatag, válságban vergődő társadalmi rend elleni szándék vezérelte. Igaz persze az is, hogy egyértelműen háborúellenesnek mondható. Svájcba emigráló művészek hozták lendületbe. Hugo Ball, Tristan Tzara, abszurd, nihilista ötleteikkel, ellen-művészeti törekvéseikkel, mindent-tagadásukkal lettek hírhedtek és népszerűek. Hírük Európa-szerte, és világszerte is gyorsan elterjedt. Anti-művészeti gesztusaik megrökönyödést váltottak ki az emberekben. Marcell Duchamp például oly messzire ment, hogy képes volt pisoárt vásárolni majd azt kiállítási tárgyként mutatta be, egyben létrehozva az első ready-made (késztermék, illetve talált tárgy) műalkotást.

Konstruktivisták és Dadaisták találkozója Weimarban, 1922-ben. Köztük van Moholy-Nagy és Kemény Alfréd is

Destruktív magatartásuk ellenére, olyan pozitív eredményeket is elértek, mint az abszurd irodalomban jól csengő szabadversek, a zeneiségen alapuló halandzsa-szövegek, a kísérleti tipográfia, a fotomontázs technikájának rafinált elmélyítése a képzőművészetben (Németország), a felforgató jellegű, abszurd színház kitalálása (Franciaország), amely ötletek végül a szürrealizmus előkészítői, előhírnökei voltak...

Két világháború között

Kétségtelenül az első világháború előérzete hozott létre jó néhány olyan forradalmi művészeti gondolatot, amelyek stílussá alakultak át. A konstruktivizmus és az absztrakció, a társadalmi megújulás igényével, a dadaizmus pedig a baloldaliságot (is) tükröző szemlélete, az általános elégedetlenséggel függött össze.

A szürrealizmus a dadaizmusból nőtt ki, hiszen követői csaknem ugyanazok voltak. André Breton 1924-es kiáltványában a társadalom és az egyén szabadságát kívánja, és ezt a mindennapi élet fölötti valóságban keresi. A vágy-gondolatok, a fantázia, végül pedig a látomás és az álom, megannyi furcsa lélektani jelenség, határozták meg létrejöttét. A Freudizmus és a pszichoanalízis előretörésével is újabb támpontot kapott. Kezdeti időszakában, a szürrealizmus legjellemzőbb módszere az automatikus írás, rajzolás és festés volt mely, erősen szuggesztív hatását a tudat kikapcsolásának köszönheti. Ugyanis a véletlennek, a váratlan hatásoknak, miként a váratlan felfedezéseknek is, óriási élményi/katarktikus szerepük van.

(folytatás)

 

(Magyar Szó, Üveggolyó melléklet, 2013.09.30.)