64. Pétër László: Lélektől lélekig 2. rész

(Németh Mátyásnak)

 A mostoha barázda-fotografika

A fotográfus

E „daliás időkben” Temerinben találkoztam először Németh Mátyás temerini fotómesterrel. Hevér János mutatott be neki. A fotómester elnevezés az én értelmezésem szerint a fotóművész rangjánál egy fokkal magasabb. Németh Mátyás akkoriban a Magyar Szó egyik fotósa, száguldó fotóriportere, a fényt csapdába ejtő ügyes munkatársa volt. A magyar sajtó megmaradása akkortájt is elképzelhetetlen volt a kitűnő képriporti tájékoztatók nélkül. A napilap rangját és a példányszámát nemcsak az újságíró, de a fotográfus is, minőségi munkájával emelte. És az újvidéki Forumban mindig profi fotósok dolgoztak...

A TAKT mint kiindulási pont
1976-ban, Temerinben épp hogy megszületett és még igen zsenge állapotban leledzett a Hevér János által művelt csoda, a TAKT. A TAKT akkoriban a bánsági Muzslán főként fiatal Symposionisták által létrehozott ifjúsági művésztelep volt, ebből nőtte ki magát a temerini műhely. Jómagam is három évtizedig e rendezvénynek állandó meghívottja és vendége voltam.

Amikor tehát először látogattamTemerinbe, művésztelep-szervező barátunk, Hevér János azt mondta hogy Temerin a világ közepe. Nem is járhatott messze az igazságtól. Akkoriban itt valósággal tobzódtak a tehetségek, a művészpalánták: de még a nagy nyüzsgésre kíváncsi érett korú alkotók is. Szinte fürtökben lógtak a Takt rendezvényén. Ezen kívül, a Temerin utcáin közlekedő tíz járókelőből, kettőnek biztosan köze volt a rendezvényhez.

És a tehetségek Temerinben tobzódásában újszerű lehetőség mutatkozott meg. Az ifjúsági művésztelep lázba hozta és ellenállhatatlanul, mágnesként vonzotta a Vajdaság akkori ifjúságát. Új lehetőséget adott a várostól elszigetelt vidéki fiataloknak, amely elkeseredetten ragaszkodott a saját kultúrájához. A régió tehetséges zsengéit ily hatalmasan soha semmi nem mozgatta meg.
Mert ifjú titánoknak érezhettük magunkat, művészpalántáknak, akiknek álma végre valóra válhat. A nyári táborok alkalmával, képzőművészettel, irodalommal, önműveléssel egyaránt foglalkozhattunk, útmutatót és kitörési lehetőséget kaptunk azoktól az érett művészemberektől, akik megkülönböztetett figyelemmel viseltettek irántuk. Ács Jóska bácsi volt a TAKT egyik szellemi atyja és állandó segítője, akinek a topolyai és a zentai művésztelep is köszönhette a meglétét. Hevér Jánosban pedig olyan emberre lelt, aki kultúraszervezőként alkalmas volt a TAKT ismételten megszervezésére évről évre. Hevér kitartása legendás volt. A fiatal tehetségek kétségtelenül egy fejlődő szabadegyetemen érezhették magukat, hiszen folyamatosan művészeti, irodalmi és egyéb a kultúránkat gazdagító szervezett és koncepciózus előadásokon vehetett részt. A részvétel az első időkben meghívásra történt, de szabad akaratától, kíváncsiságtól és az önkifejezés vágyától fűtve, egyre több hívatlan vendég is érkezett Temerinbe. Eleinte még 10-12 meghívott, két-három évvel később már 40, sőt 60 ember is részt vett a munkában, ami felülmúlt minden várakozást, és megrészegített bennünket, mert érezvén erőnket és az összetart(oz)ásunkat, sikerült még az akkori hatalmat is gondba ejtenünk. Olyan tehetségek voltunk tehát, akik vonzódtak a tűzhöz. Nem voltak megkötöttségeink, tanulhattunk és táplálkozhattunk Hevér János félelmetesen nagynak tűnő házi könyvtárából...

Kocsikerék - Temerini utcakép

Németh Mátyást is 1976 óta ismerem. A TAKT egyik alapító tagja. A nehéz kezdetekkor, ő is lelkesen segítette az azóta híressé vált ifjúsági művésztábor létrejöttét. Sok temerinivel: Matuska Ferenc keramikus művésszel, Papp Ferenccel, Gyuráki Zsigával, Losoncz Alpárral, Faragó Nellivel, Móricz Karcsival, Magyar Pistával, Jánosi Lacival, Csorba Bélával, Hegedűs Ágival, Berki Gusztival, Péter Sándival, Dobosi Ircsivel, Varga Józseffel, Bálint Lajossal... az ugyancsak fotográfus kollégájával, Varga Somogyi Tiborral... és persze, a nem temeriniekkel együtt. A lajstrom igen hosszú. Mert nagyon sok délvidéki értelmiségi, és még több értelmes ember támogatta az Ács József és Hevér János által megálmodott művésztábort, segítve a megmaradását. A TAKT pedig fennmaradásának eredményeként, a több mint három évtizedes múltja során számításaim szerint immár mintegy ezer tehetséges délvidéki fiatalnak adott szállást. Közülük több tucat ma ismert és elismert képzőművészt, irodalmárt, néprajzost és más értelmiségit nevelt ki, akiknek ma szavuk és helyük van a Délvidéken. Mára a TAKT legendássá vált, immár vagy három generációt kinevelt és a Délvidék egyik legjelentősebb művésztelepévé nőtte ki magát.

Születésének főként az első éveiben, Németh Mátyás állandó résztvevője és „udvari fotósa” is volt. A szervező Hevér János kérésére hajlandó volt akár a kora reggeli órákban megjelenni a rendezvény fiataljai között...

Én nyíltszívű és barátságos embernek ismertem meg, és a mostanság ritka de örömteli találkozásaink alkalmával is örömmel konstatálom, hogy lelkében kortalan, fiatalos, derűlátó és tettre kész alkotó ember maradt.

Életpálya

Ami pedig számomra rendkívül érdekesnek tűnt, hogy kisgyerekként ő is találkozhatott választott népcsoportom 1941-ben Bácskába betelepülő ágával, az 1944-ig Gyurgyovát és Járekot is lakó, a segítőkész temeriniekkel megismerkedő bukovinai székelyeinkkel. Németh Mátyás ugyanis még 1939-ben született Temerinben...

1952 óta foglalkozik fényképezéssel. 1961-ben vált hivatásává a fotózás, 1967 óta a Branko Bajic fotó- és filmklub tagja. Az óta rendszeresen szerepelt fotókiállításokon. 1970-ben Brezsán Gyula halála után került a laphoz Ifjú Gáborral együtt, ahol nyugdíjba vonulásáig, a Magyar Szó fotóriportereként dolgozott. Ám mint vérbeli szakmabeli, természetesen továbbra is töretlenül dolgozik, ma a fotózásnak, a régi fényképek gyűjtésének és a festészetnek él. 

A zsoké balesete. Az év sportfotója, 1984.

Németh Mátyás tagja a Vajdasági Iparművészek és Formatervezők Egyesületének (UPIDIV).

Több mint 300 bel-, és külföldi (jugoszláviai, magyar és nemzetközi) fotókiállításon vett részt.

Fotóriporterként számos elismerésben részesült. Nehéz is lenne kitüntetéseit felsorolni, végig-követni. Ezért csak a legrangosabbakat igyekszünk felsorolni:

1984-ben elnyerte jugoszláviai hírszolgálati iroda, a Tanjug első díját, majd 1984-es különdíját az év legjobb újságfotójáért. 1986-ban a legjobb újságfotóért járó Svetozar Markovic díjat vitte haza. 1986-ban a kínai „Nagy fal” nemzetközi sportfotó-kiállítás nagydíját nyerte el.

1989-ben, második alkalommal választották a Tanjug legjobb fotóriporterévé. (A díjazott fotó címe „Rossz pénz”, temerini parasztgazdák kifizetését ábrázolja, és a háború egyik előjeleként az országon átgaloppoló pénzromlásról, a hiperinflációról szól...).

2009-ben a temerini Illés-napi rendezvény-sorozat keretében a TAKT intézőbizottsága Németh Mátyás nyugalmazott fotográfusnak, fotóriporternek, tájképfestőnek ítélte oda a TAKT-oklevelet. Ezt a kitüntetést azon temeriniek kaphatják meg, akik kitartó munkásságukkal a kulturális élet értékeinek megőrzésében értek el vitathatatlanul nagy eredményeket...

A fotográfus riporter és ami mögötte van

Többek között a barátjaként ismerte Ács József festőművészt és Hevér János TAKT-szervező újságírót is. Írtak róla már Németh István, Matuska Márton, Kalapis Zoltán, Ökrész Károly, Sava Stepanov... De foglalkoztak a munkásságával Farkas Zsuzsa, Penovácz Náray Éva, Bánomyné Kovács Ildikó, Ágoston Mária, a temerini Lukijan Musicki galéria vezetője, és munkatársnője, Csorba Eszter is. Az elmúlt évek során a Dnevnik újvidéki szerb nyelvű napilap író munkatársai, Borivoj Mirosavljevic, és S. Dokic is kifejezett örömmel mutatták be a Magyar Szó fotográfus riporterét.

(folytatás)

Magyar Só, Üveggolyó melléklet 2013. december 16.