74. Pétër László: Nem vagyunk idegenek, 1. rész

Megnyitószöveg a Magyar Műhely Galéria kiállítása elé

A 35 éves múltú vajdasági TAKT (azaz: Temerini Alkotóműhely és Képzőművészeti Tábor) művésztelepén nevelkedett a kilencvenes évek derekától a tehetséges harmadik nemzedéke.

A sok közös munka és eszmecsere lazán művészeti csoporttá gyúrta és eltéphetetlen szálakkal köti össze őket, így mindmáig sok közös kiállítást és akciót szerveznek. A tagjai csoportként, a számítógépes működés parancsgombjainak működési elve szerint ismétlik meg a közös kiállításaikat. Egyúttal kritikákat és megnyitószövegeket érdemelnek ki alkotómunkájukkal, és ez nemcsak a sikerességüket, hanem a rátermettségüket és az elismerésüket is jelenti.

A már élmezőnyhöz tartozó vajdasági művészcsoport most kiállító öt tagja:

Kis Endre a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának festő szakán,

Ricz Géza a Szegedi Tudományegyetem Rajz-Művészettörténet Tanszékének rajz szakán, Soltis Miklós és Utcai Dávid pedig a Magyar Képzőművészeti Egyetem festői szakán szereztek oklevelet. Közülük a legfiatalabb Varga Valentin, a szarajevói Képzőművészeti Egyetem jelenleg negyedéves növendéke.

Művészetük az első áttekintő pászta után, úgy tűnik, sokban különbözik, azonban ha jobban odafigyelünk, észlelhetjük, mindannyian egy közösségből származnak. Ezáltal a művészi megfogalmazásaik könnyedén rokoníthatóak. Elsősorban azért, mert a délvidéki égisz alatt nevelkedő magyarság közegébe sodortan, rángó idegkötegként közvetítő szerepük azonos hullámhosszon működik. Egyazon kulturális, szocio- és geopolitikai közegben nőttek fel. Ebből adódóan művészetük jelentős összefüggéseket sejtet, komoly összefonódás-szövetet mutat.

Egy előző kiállítási megnyitójukon hangzott el, hogy a magyarországi intézményekben szerzett tudásukkal pozitív hatást gyakorolnak a vajdasági kulturális közegre. De ugyanakkor a Vajdaságban szerzett szocializációs hátterük és egyre izmosodó művészeti szemléletmódjuk egészen jól felfrissíti az anyaországi művészeti szférát is. Mert rendkívül jól képzett értékes médiumaink ők, akik erős interaktív művészeti viszonyulást igényelnek és ápolnak...

Alkotóink most is erősen táj-jellegű ízeket hordoznak műveikben, és ezáltal különös szellemi atmoszférát keltenek. Tagadhatatlan hogy az időszerű mondandó, az őszinte kifejező erő hatékonyságával rendelkeznek: alapos festő/szakmai tudással felvértezettek, és meglehetősen higgadt, kritikus és elemző vizuális meglátásaik vannak. Elmélyült gondolkodású, talpraesett és/vagy harcias művészek. Többnyire egyfajta egészséges figuratív ábrázolás jellemzi őket. Ám a legfontosabb, hogy mind az öten szigorú, eredeti és célirányos festőprogrammal rendelkeznek.

Varga Valentin feszültségekben élő festő, erőteljes önös diktátummal rendelkezik.

A tasizmust idéző festőgesztusaival és lazán átformált női aktjai által, az absztraháló ábrázolás szokásjogával is manipulál. Mindenek előtt nagyon érzékeny, szinte érzéki logikával alkot. Kompozíciói merészen meglepőek, nagyon meggyőző esztétikai értékekkel bírnak. A festészet mellet videóval, szobrászattal és installációkkal is foglalkozik.

Utcai Dávid hipermodern, hiperrealista köntösbe bújtatott történéseket észlelve fest, az autentikus, jól felismerhető környezetét ötvözi festményeiben. Ő konkrétabb, létező valóságelemekkel manipulál, ami rendkívül nehéz festői feladatok elé állítja. Az autentikusság: Temerin városa vagy a bácskai táj például. Ezek rendre visszatérő motívumai, mondhatnánk szegmensei, alapelemei, avagy sarokkövei kompozícióinak. Az egyszerű (dolgozó) ember munkafeladatait, prózai elfoglaltságait, fizikai aktivitását autentikus háttér-környezetekbe beágyazva, erőteljesen felszabdalt, fragmentálódó álomvilágba meríti.

Festőnk folyton misztikus tér-idő konstellációkkal kísérletezik, igen meggyőzően.

Kis Endre is folyton kísérletezik, és megújuló ciklusokban gondolkodik, játékos rikító színekkel kifestett önarcképei önkeresésről árulkodnak, de ugyanakkor valamiféle meghökkenteni vágyó modern kori Új vadakat juttatnak az eszünkbe. A kor kihívó kérdéseire harsányan alternatív válaszokat keres. Munkái olykor vakmerőek: festményei mellett ismertek például a TAKT-on Gyuris Róberttel közösen legyártott átütő erejű munkái is: a Vulkán föld-munka (azaz earth-art), a vörös sárkány pedig merész intellektussal létrehozott installáció...

Ricz Géza és Soltis Miklós gigászi küzdelmei eltérőek, de filozofikusan elmélyült különleges lelkivilággal bírnak, és leplezetlenül őszinték, szókimondóak.

Géza lecsupaszított sikátor-világa elmélyülten komoly, sőt komor. Mesteri lendületességgel fest, olykor egy régi nagy délvidéki festőművészünk, Hangya András illusztratív könnyedségét idézi fel bennünk.

Miklós pedig gag-szerű leleményességgel bír és a képi nagyotmondás eszközeivel alkot. Harsány is tud lenni, nem szab gátat a fantáziájának, a képregény és a valóság kerítéseit bontogatja. Sokszor a képregény eszközeivel él, vagy a giccseset is beépíti munkáiba. Érdekli a groteszk, szarkasztikus és politikus humorral manipulál...

Kifejező erejükkel mindannyian könnyedén bánnak, és lelkiismeretesen alaposak, klasszikusan precíz, szerteágazó ismereteik által gyökér-fonatos festői tudással rendelkeznek. Bravúrosan megfestett táblaképeik a megbecsült kortárs magyar figurális festészettel állíthatók párhuzamba.Festőink együttesen a magyar neoavantgárd, a posztmodern és a transz-avantgárd hagyományait is bírják. Látszólag elágazó nyomvonalakon haladnak, mégis összetartoznak, valahol kiegészítik egymást. Időszerűségük nemcsak ábrázoló erejükben rejlik, inkább kiváló kor-, valóság- és/vagy hely(zet)felismerésükben.

Valami miatt a legszívesebben megrögzött tradicionalistáknak nevezném őket, akik könnyedén, élményszerűen alkotnak, de öntudatos vasszigorral összegzik a világról alkotott elképzeléseiket. Elemzéseik célirányosan/céltudatosan konkrétak, következetesek. Keménységük nyitott könyv: magabiztosak, önmagukkal szigorúak és leplezetlenül szókimondóak. Művészetük leginkább mégiscsak emberarcúnak nevezhető. Azt hiszem, Ők lesznek a mi időszerűségünk: korunk legfiatalabb vajdasági klasszikusai.

Ctrl V képsor

(folytatás)
Megjelent: Magyar Szó, Üveggolyó melléklet, 2014. április 7., hétfő