79. Pétër László: Művészete ágas-bogas fa, 3. rész

(Boros György relikviáiról) 3. rész

„Egy mű nem jöhet létre saját kora jellemvonásainak ösztönző hatása nélkül”... (Fülep Lajos)

Természetmotívumok terítéken

Az ember és a természet kapcsolatáról Torok Sándor írta 2005-ben: „Ez az istenverte szép-lény, homo sapiens, félelmetesen okos, ugyanakkor baromian ostoba tud lenni. Elhiszi azt az ostoba mesét, hogy ő a teremtés koronája, hogy ez a Föld, és rajta minden, ami él és mozog, csak azért van, hogy ő parazita módon szaporodjék és uralkodjék rajta a világ végezetéig. Nem veszi tudomásul, hogy ő is csak egy parányi része ennek a csodálatos és hatalmas egésznek, aminek Természet a neve, amelyet tisztelnie és becsülnie kellene, hogy valóban a paradicsomban érezhesse magát”. Tehát, ha ez a kapcsolat ember és természet között nem is annyira tökéletes, a művész legalábbis a rokonságát, összetartozás-érzetét jelöli. Boros György barátságban van a Természettel. Ha úgy tűnik, hogy néha túl merészen, újszerűen kombinál, mert kompozíciói váratlanok, meghökkentőek vagy túlságosan elvontak lennének, összpontosítsunk csak a gyakran használatos motívumaira, szimbolikájára és szimbolikusan egymás mellé rendelt virító színvilágára. Mert az üzenete logikai folytonossággal átitatott és világosan megfogalmazott, s bár némi rejtjelezése mindig akad, mert a művész gyakran rejtjelez, rébuszokban gondolkodik és kódoltan is ábrázol, kisebb megerőltetéssel feltárhatjuk a művész lelki világát is. Mindez, művészi technikáktól függetlenül történik. Az ábrázolás különféle módozatai csak erősítik bennünk az eszme megfogalmazásának sokszínű és sokféle beazonosítási lehetőségét. Akvarelljeiben, festményein, felnőtteknek és gyerekeknek szóló plakáttervein, illusztrációin, ex-librisein... érezni azt, hogy határozottsága és elkötelezettsége valós, hogy a festő szenvedélyes rabja a képalkotásnak, és hogy ekképpen igyekszik kiegyenlíteni a valóságot a nemes képzelőerővel. És mindebben nagyon is határozott. Amilyen egyenes beszédű, szókimondó személyiségnek ismerjük, olyképpen szigorú elvei szerint pörgeti fel alkotó gondolatait is. Nincs lazítás, feszes iramban alkot. Ráadásul, olyan művésszel van dolgunk, aki jól kommunikál a közönségével, közvetlen, érdekfeszítő, mai.... Ugyanakkor a folytonosság szellemét is hirdeti, mert segíti a múltbéli emlékezés, és táplálja a jelent. Aki hallgatta mesélni, könnyen ráérez, hogy Boros György egykori élményeiből, művészeinkről szóló gazdag anekdota-kincset halmozott fel évtizedeken át, és minthogy ezt sem pedagógusként sem társasági emberként nem fukarkodik élvezetesen előadni, ennek megírását fontolóra vehetné. De elbeszélő tehetségét természetesnek veszi, és nem hívelkedik. Biztatni kellene. Mert emberként még mindig sportosan energikus, ugyanakkor szerény és derűs. Alkotóművészként viszont káprázatosan ötletes, és könnyedén eredeti. A kettő között rekedt meg a mesélő ember. És épp a kedvünkre való...

Határon innen és túl

Boros György több évig a Szabadkai Iparművészek Egyesületének elnöke volt, a Vajdasági Képzőművészeti Pedagógusok elnöke, a szabadkai Képzőművészeti Pedagógusok Egyesületének elnöke. A Vajdasági Magyar Kézművelődési Társaság (a valamikori Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság) képzőművészeti szakosztályának vezetője (1997-től) és egyben a vándorkiállításainak szervezője is. A Vajdasági Iparművészek és Formatervezők Egyesületének 1979 óta tagja. 2002-ben alapította meg a Szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központ Oláh Sándor Képzőművészeti szakosztályát és annak vezetője a mai napig. Rajztanfolyamokat vezet gyermekek és felnőttek részére. Rengeteg a feladata... Nemzetközi híre is van. Korábban több külföldi tanulmányúton is járt, Rómában, Firenzében, Velencében, Páduában, Párizsban, Bécsben, Londonban, Amszterdamban, Tbilisziben, Prágában és Budapesten is. Magyarországon több művészeti tábor, művésztelep munkájában is részt vett. Számtalan közös kiállítása mellett egyéni kiállításai is számosak. Magyarországon Békéscsabán is bemutatkozott már. 2006-ban a szentesi galériában aratott nagy sikert, ahol gyűjteményes tárlata volt. E kiállításának létrejöttét a Topolyai Művésztelep fáradhatatlan szervezője, Ádor Pál is segítette. Ekkor ötven korabeli, a frissen diplomázott fiatalember 1955 és 62 között megalkotott művét mutatták be, és így méltóan ünnepelték meg munkásságának öt évtizedes múltját. Stílusosan itt egy vajdasági költő-festőművész, Kerekes Sándor köszöntötte, aki még azt is tudni vélte, hogy Gyuri bácsi egyik nagy kedvence az azóta megszűnt Csurgói Művésztelep volt...

Tájak, vizek, fűzfák, virágok festett zeneművek

Boros György Vajdasága különleges, mégis ismerős. Az otthoni táj a fő motívuma. Alkotásaiban valahogy mindig az otthon-teremtés lényeges mozzanatait ábrázolja, a szeretett hazai tájak megálmodásának esszenciáját hinti elénk mindig. Tematikája leginkább maga az elképzelt, megálmodott, átélt vagy megélt Vajdaság. Nem szűkölködik érzelmekben, ötletekben, tudásban, technikai sokféleségben. Alkotói opusa a nagy öregek módjára alakult azzá, aminek manapság láthatjuk: gazdag, szerteágazó életművé... A mozgó világ megragadása egyik erőteljes törekvése az alkotónak. Nem is a pillanatnyi látvány, és a vizuális csúcsteljesítmény érdekli, hanem az üzenet. Ám a ritmusok módfelett izgatják és erősítik alkotásait. Néha szigorú mértanisággal, néha meg lazán felépített kompozíción túli világa csak rásegít arra, ami Boros György meditációira egyébként is rá(sz)épül... Boros György témái és műfajai alapvetően hagyományosnak mondhatóak. Mégis a rendszerint szociológiai, környezeti, viselkedés lélektani, művészettörténeti vagy mitológiai összefüggésrendszerben tálalt és vizsgálható csendéleteiből lírai, expresszív és misztikus hangulatok áradnak, és az itt-ott illusztrátori könnyedséggel festett, tarka színezésű álomszerű fantázia-tájképei a meglepetés erejével hatnak. Figurális szemléletétől nem áll távol és a formai és a technikai konzervativizmus. Azonban művészeti hitvallásának és módszerének leglényegesebb vonása éppen az, hogy a ráközelítéseivel újszerűen ábrázoljon. Alapvetően reális szemléletű műveit ünnepélyessé teszi amikor szimbolikussá avatja és szimmetrikusan elrendezett kompozíciós tereibe ágyazza motívumait. Újabban a látvány szépségét erőteljesebben hangoztatja és egyértelműsíti. A tapétaszerűen ábrázolt, azaz kétdimenziós háttérbe hintett, sokszorozott virágszálainak, virágmotívumainak díszítő jellegét csodálhatjuk vásznain. Melynek zenei könnyedségét sokszor a Paul Gauguin-i idilli világ felszabadult természetimádatához hasonlíthatjuk, s melynek során Boros György a természet szépségét a csodálat érzékeny médiumává avatja. Az idő és a tér folyamatos átalakulása a kezdetektől a végtelen fele haladva állandó genezisen, átalakuláson keresztül jelenik meg kompozícióin. Művészete: ágas-bogas fa, írtuk az elején. Mert a belső (élményi) világának ezer ága-boga van. Ágai erősek, izmosak, hangulatosak és szépet árasztanak. Művészete harmóniákból áll, tele van halk, finom zenei áthallásokkal. Képei anyagba, látványba öntött zeneileg hangszerelt művek, szimfónia-töredékek.

Művészete: ágas-bogas fa, írtuk írásunk legelején is. E fa ágai erősek, levelei üdék, virágai színesek, különlegesek. A végtelenbe nyúlnak.

(vége)