Határimot meghaladtam…
(Be nem érő gondolatok a Vetrán Takt után)
(Naplórészlet)1. Eszembe jutott egy régi szöveg, amely mottóul szolgálhat a Veterán Takt-ról szóló jegyzetemhez. De jó is lenne, mindenkinek betartani!

" Istenem, adj nekem derűt és nyugalmat,hogy tudomásul vegyem mindazt, amin úgysem változtathatok,bátorságot, hogy változtassak azon, aminek megváltoztatására képes vagyok,és bölcsességet, hogy mindig megmondhassam, mi a különbség a kettő között."

2.
Nehéz tárgyilagosnak lennem, amikor úgy érzem, hogy a személyem is sérül. Márpedig így éreztem magamat a Veterán Takt szombat éjjelén. Sérült lelkületű kövületnek, magamra maradottnak egy számomra valaha oly otthonosnak érzett tanyán: képzeletemben még a rezidenciájában szunyókáló Takt-stratéga, az egykori magányos harcos Hevér János lelki kíséretében. Hét év telt el a halála óta, hét év távlatából kell most kimondani a semmibe kiáltott szavakat.
Egy bizonyosság mindenképpen rögzíthető:
Hevér János halála 2001-ben záróköve volt a régi Takt-nak. Ennyi idő elteltével, ha nem kellő fajsúlyú a dolog, elegendő az egésznek a feledésére: de elegendő lehet az örök emlékezetre is. Mi az emlékezést választottuk.

3.
De hová lettek a többiek? Mit választottak a régi fegyvertársak?
Él gondolatainkban a Takt szervezési gondjaival szakadatlan küzdő tanyatulajdonos? Él még bennünk a régi Takt?
Írta nemrég, az egyik régi hölgyismerősöm Hevérről, a Tábornokról:
„ Tudom, hogy tudta, hogy rád számíthat.”
Ennél meggyőzőbb erejű mondat nekem már nem kell ahhoz, hogy a több mint három évtizedes történet megírását háládatosnak ítéljem meg. A TAKT monográfiájának meg kellett születnie, hogy legalább egyszer az életemben, elmondhassam én is, hogy a fején találtam a szöget.
Észre kellett vennem tehát a Veterán Takt szombat éjszakáján, hogy János árnyképe ezután már mosolyogni fog rám!
És mégis, a Hevér-tanya csillagfényeiben, nem találtam a töprengések, a vívódások közül kivezető utat, nem volt feloldozás- feloldódás érzetem. Kicsúsztam én is egy kalandos idősíkból?

4.
Említést tennék a szervezők munkájáról. A Veterán Takt megrendezésének esetleges hibáit, hiányosságait nem akarom látni. Nem őket illetem kritikával! Jánosi Laci, Papp Feri és Matuska Feri bácsi, és a többiek is, megtették a tőlük telhetőt. Ötlet nélkül nem jött volna létre, de e mellett, rájuk hárult a legkeményebb feladat, a megvalósítás. És kötéllel pedig nem rángathatnak össze embereket.
De kár is tagadnom: a szombati nap a fényes vendégfogadás után, a tanyára kivonulás után, végül teljesen elkopott. A Hevér-tanya délután befogadta a kevés számú vidékről érkezőt: de olyan halkan, hogy alig vették észre, hogy volt tanyagazdája is csendben közéjük telepedett. Pedig, aki ott volt, láthatta. Nem volt esti program, és nem voltak alvásra hívó sátrak sem: ahogy beesteledett, szinte minden jelen lévő elbúcsúzott a tanyától, és vasárnap reggelre már nem jött vissza.

5.
A már közvetett hangú, kozmetikázott benyomásomat utólagosan meg kell osztanom másokkal: sajog bennem az, hogy a művésztelep valamikori oszlopos tagjai távol maradnak.
Most az élc hangja benne kell, hogy legyen írásomban. Akik nem jöttek el egyáltalán, azok sokkal többen voltak. Ők egészen óvatlanul Utólagosan (és ideiglenesen) kirekesztették magukat a valamikori egyívású cimborák közül. A veterán Takt találkozón, zömében a közel lakó Temeriniek voltak ott, és mi egykor vidéki többségiek, voltunk most a konkoly, mi voltunk jóval kevesebben.
Rossz volt a meghívottak, az invitáltak megszólítása? Távolságtartó volt az összehívásuk? Vagy, kiöregedtek, kiégtek (relatíve fiatalon?) Bármi oka volt is a vidékiek távolságtartásá-nak, meg nem indokolható. Mert például: sok régi Takt szimpatizáns képes volt a rendezvényre eljönni! Akkor hát, milyen okból, vagy még inkább, milyen jogon maradhattak távol maguk a veterán Taktosok?

6.
Aki tud, jöjjön!
Ez talán meggyőzőbb erővel bírt volna? Talán nem lett volna szabad egy zártkörű rendezvényt mímelő sémát követni, és a meghívottak listáját összeállítani? Talán sokan félreértették, és megsértődtek…
De hát, emlékezzünk: a szervező soha senkit nem utasított el, ajtaja minden vendég előtt nyitva állt. Mindig is nyitott volt mindenki számára a Takt köre! Annak idején Mi voltunk a Takt fontos résztvevői, és a mi összetartásunkban rejlett a Takt ereje! Utólagosan összehozni a már szétcsúszott, szerteszéledt és már egy más ”utóéletet élő” társaságot nehezen lehet. Vérszerződés nem kötött bennünket, bár egykor, a fényes szeleket belőlünk kiváltani képes művésztelep, egy hasonló jegyben fogant meg…
Ne legyen belőle maró kritika.
De Nincs apelláta! Akinek ésszerű oka nem volt a távolmaradásra, annak ott kellett volna lennie…

7.
Ps. (Ha sikerül egy senkit nem sértő elemzést megírni, küldöm a Takt-osoknak. Sőt közölni is kívánom valahol. (Ám élőszóban, a tanyán, együtt mégis többre jutottunk volna. Legalábbis, sokkal többet elmesélhettünk volna egymásnak: mint tudjuk, az ördög a részletekben van elrejtőzve).
A jól sikerült író-olvasó, találkozók titka…
A monográfia bemutatója egészen jól sikerült. Csorba Béla számunkra olyan beszélgetést csiholt a bemutatón, hogy a témában mindannyian teljesen feloldódhattunk. Felmelegítettem azt egykor Hevér János-i ötletet is, hogy megpróbálom összehozni az egykor elmaradt Budapesti Takt-kiállítást. Néhány veterán kivételével azonban hiányoztak, akiknek szántam a gondolatot…
Közben kezdődni látszott Utcai Dávidék felújított túlabarai művésztábora, újabb ifjú Taktosokkal. Rajtuk most a sor.
Veterán Taktosok! Ti pedig, Mindannyian benne vagytok a könyvben!
Távol maradásotok frissen szerzett karcolás lett, fájó, de múló!
Talán jobban sikerül, majd legközelebb.

Barátsággal Üdv. Benneteket Péter Laci