TOLLRAJZ
Egy emlékszoborról és a bukovinai székelyek közkedvelt szobrászáról
Az igazi tét az lenne: röviden hogyan elemezzünk egy historizáló, patinás akadémista mesterművet, melynek idén aktualitása van, amelyet egy kései klasszikus szobrászművész, ifjabb Vastagh György alkotott meg, és amelyet 1936-ban a trianoni trancsírozás után épphogy magához térni látszó ország kormánya állíttatott az egyik leghíresebb magyar származású katonatisztjének.
Az igazi tét az lenne: röviden hogyan elemezzünk egy historizáló, patinás akadémista mesterművet, melynek idén aktualitása van, amelyet egy kései klasszikus szobrászművész, ifjabb Vastagh György alkotott meg, és amelyet 1936-ban a trianoni trancsírozás után épphogy magához térni látszó ország kormánya állíttatott az egyik leghíresebb magyar származású katonatisztjének.
Május 8-án volt a bukovinai székelyek Magyarországra való hazatérésének 70. évfordulója. A megemlékezési ünnepségen a budai várban megkoszorúzták Hadik András lovas szobrát is. Egykor a tábornagy kegyelmet eszközölt ki a Moldvába menekült székelyeknek, akiket az általa kormányzott Bukovinában telepített le. A bukovinai székely települések közül Hadikfalvát és Andrásfalvát is őróla nevezték el hálából. Most pedig a bukovinai székely utódok látogattak el szobrához, hogy jelképesen leróják tiszteletüket előtte.
Mert a tisztelet még kijár a hősöknek. Még akkor is, ha a mai világban vannak, akik idejétmúltnak tartják, gúnyolódásnak, élcnek teszik ki az egykor oly tisztességes és becsületes helytállást, a nemzeti büszkeséget. De tudjuk, hogy alávaló ember lehet az, aki a nemzeti szimbólumon gúnyolódik… Ünnepeltek tehát most az erdélyi gubernátor által istápolt és az őt hősként tisztelő népcsoport kései utódai, és így találkozott újra a múlt a mával.
A KATONATISZT
Az ízig-vérig katonatiszt, akinek nevét mind a mai napig felettébb nagy tisztelettel emlegetik, nem más, mint futaki gróf Hadik András (németül Andreas Reichsgraf Hadik von Futak; Csallóköz, 1710. október 16.–Bécs, 1790. március 12.) magyar huszártábornok, császári tábornagy (Feldmarschall), bukovinai–csernaviczi és futaki földbirtokos, politikus, korának az Osztrák–Magyar császárság egyik leghűségesebb magyar származású katonája és legigazibb hadvezére, akiben a korabeli leírások szerint még az ellenségei sem csalatkoztak!
Gróf Hadik András korának a bécsi udvarhoz lojális magyar egyénisége volt. A Rákóczi-féle szabadságharc 1711-es leverése és a magyarság megtörése után más lehetősége nem is lehetett volna a felemelkedéshez, mint hogy a bécsi udvar szolgája legyen…
Hogy mi volt Hadik András számára a világ megálmodása, és mi a kulcs? Hősies magatartással és lángelmével rátermettségét bizonyította be a hadszíntéren, és kivívta a császárnő és az összbirodalom uralkodó rétegének, de a plebsznek az elismerését, csodálatát is. Ezért aztán kulcsot is kapott: elérte, hogy saját népét, a magyarságot is segíthesse, istápolhassa. És mindez mintha nem is került volna oly nagy erőfeszítésébe gróf Hadik Andrásnak. Lángelmeként emlegették, és sokan csak a birodalom céljainak katonai-stratégiai irányítóját tisztelték benne. Ám 1765-ben, Erdély új gubernátoraként mégis a legelső intézkedéseinek egyike az volt, hogy kivizsgáltassa a csíkmadéfalvi székelyek tragédiájának okát és körülményeit, majd jobbító szándékkal elérje Mária Teréziánál a közkegyelmet és a menekült rebellis székelyek áttelepítését Bukovinába!
Mert a tisztelet még kijár a hősöknek. Még akkor is, ha a mai világban vannak, akik idejétmúltnak tartják, gúnyolódásnak, élcnek teszik ki az egykor oly tisztességes és becsületes helytállást, a nemzeti büszkeséget. De tudjuk, hogy alávaló ember lehet az, aki a nemzeti szimbólumon gúnyolódik… Ünnepeltek tehát most az erdélyi gubernátor által istápolt és az őt hősként tisztelő népcsoport kései utódai, és így találkozott újra a múlt a mával.
A KATONATISZT
Az ízig-vérig katonatiszt, akinek nevét mind a mai napig felettébb nagy tisztelettel emlegetik, nem más, mint futaki gróf Hadik András (németül Andreas Reichsgraf Hadik von Futak; Csallóköz, 1710. október 16.–Bécs, 1790. március 12.) magyar huszártábornok, császári tábornagy (Feldmarschall), bukovinai–csernaviczi és futaki földbirtokos, politikus, korának az Osztrák–Magyar császárság egyik leghűségesebb magyar származású katonája és legigazibb hadvezére, akiben a korabeli leírások szerint még az ellenségei sem csalatkoztak!
Gróf Hadik András korának a bécsi udvarhoz lojális magyar egyénisége volt. A Rákóczi-féle szabadságharc 1711-es leverése és a magyarság megtörése után más lehetősége nem is lehetett volna a felemelkedéshez, mint hogy a bécsi udvar szolgája legyen…
Hogy mi volt Hadik András számára a világ megálmodása, és mi a kulcs? Hősies magatartással és lángelmével rátermettségét bizonyította be a hadszíntéren, és kivívta a császárnő és az összbirodalom uralkodó rétegének, de a plebsznek az elismerését, csodálatát is. Ezért aztán kulcsot is kapott: elérte, hogy saját népét, a magyarságot is segíthesse, istápolhassa. És mindez mintha nem is került volna oly nagy erőfeszítésébe gróf Hadik Andrásnak. Lángelmeként emlegették, és sokan csak a birodalom céljainak katonai-stratégiai irányítóját tisztelték benne. Ám 1765-ben, Erdély új gubernátoraként mégis a legelső intézkedéseinek egyike az volt, hogy kivizsgáltassa a csíkmadéfalvi székelyek tragédiájának okát és körülményeit, majd jobbító szándékkal elérje Mária Teréziánál a közkegyelmet és a menekült rebellis székelyek áttelepítését Bukovinába!
A XVIII. század végétől a XIX. század közepéig az emberiség művészettörténetében a kiválót, a tökéletes megfogalmazást, megformálást jelentő klasszicizmus korszaka valójában az antik példaképeket igyekezett követni.
Franciaországban, több évtizedes késéssel pedig Magyarország területén is igen szorosan kötődött a nemzeti történelemhez. A művészeti stílus megszületését és továbbélését ismét a történelmi kor alakulása hozta meg: a francia forradalom és Napóleon uralma biztosította az 1810-es évekig, melyben a nemzetállami törekvések újabb forradalmakat lobbantottak, s amelyek futótűzként terjedtek Európában. Ez a rebellis hangulatú újkori társadalom a természettudományok sikeres előretörésével, a kutatásaival, filozófiájával, technikai felfedezéseivel (gőzgép, mechanikai szövőgép és más, ipart forradalmasító gépek segítségével) párosulva a polgársági réteg megerősödését, a felvilágosodás és racionalizmus korát alapozták meg.
A művészetekben, legfőképpen az építészetben, a szobrászatban és a festészetben is jól észlelhetők a forradalmi törekvések. Még ha az akadémizmus(ok) sorsa a későbbi korok megvetése is… A magyar szobrászatban ekkor többek között Huber József, Ferenczy István, Klieber József és Dunaiszky Lőrinc nevével találkozunk, mígnem a szentimentalizmus és a romantika érintésével eljutunk az Izsó Miklós és Stóbl Alajos nevével is fémjelzett szimbolikus szobrászatig és e szimbolikus alakok szabadságért, nemzeti ügyért való lelkesedéséig. A szimbolizmust követő historizmus és akadémizmus a XIX. század végén és a XX. század elején szorosan a romantikához kapcsolódott. Különleges áramlata a történelmi-historizáló stílusok, például a neobarokk felújítása mellett különösen fontossá vált az ezeréves Magyarország megünneplése szempontjából is.
Régi akadémista művészeink legjobbjai nagyszabású feladatokat kaptak, hatalmas megrendeléseket az aktuálissá vált dicső magyar történelem megörökítésére. Az építészetben többek között Schickedanz Albert és Franz Hercog, a festészetben Benczúr Gyula, Lotz Károly és Feszty Árpád, a szobrászatban Fadrusz János, Stróbl Alajos, a muravidéki Lendva szülötte, Zala György is akadémista tudásuk legjavát nyújtották az ország millenniumi örömünnepéhez. Akkoriban még nem furcsállotta senki, hogy művészeink nagy hazafiak voltak, és a hazafiasság és a nemzeti öntudatosság még a más nemzetiségű, Magyarországon élő művészeket is áthatotta és fűtötte.
A Vastagh művészcsalád különböző műfajokban alkotó tagjai végigkísérték a XIX. és a XX. századi magyar művészet történetét. Az erdélyi Háromszékről származó család mintegy százhúsz éven és három generáción keresztül volt jelen a művészeti életben…
Ifjabb Vastagh György (1868. szeptember 18.–Budapest, 1946. június 3.) Kolozsváron született magyar szobrász. Alsótorjai székely lófő családból származott. Ősei még 1661 körül Szegeden telepedtek le. Benczúr Gyula lányát vette feleségül, így valóságos művészdinasztiát képeztek. Pályáját meghatározta Zala György szobrászművésszel való barátsága is, aki nála 10 évvel volt idősebb. Életpályáját és művészetének alakulását befolyásolták: családjának erdélyi lófő székely származása, tanulmányai, melynek kapcsán meg kell említenünk, hogy nem csak művészeti iskolákba járt. Művészeti tanulmányait 1887-ben, az Országos Minta Rajztanodában kezdte, ahol Zala György volt a mestere, majd 1888-tól 1891-ig Bécsben, később Münchenben tanult. Hazatérése után a budapesti állatorvosi főiskolán két évig anatómiai tanulmányokat folytatott, aminek következtében hatalmas mennyiségű állatanatómiai ismereteket megkívánó köztéri szoborrendelést kapott. Nagy sikereket ért el mind állatszobraival, mind életképcsoportjaival, melyek a Millenniumi Kiállítás Nagy Érmét is elnyerték.
Vastagh György szobrát, szobrait a historizáló hullám kései vonulatához kapcsolhatjuk. A Hadik-szobrot csak 1936-ban helyezték talapzatra, és sok más hasonló jellegű műalkotás mellett a megújulni vágyás, többek között a kor revizionista céljai elérésének egyik eszközévé is vált. Ám jelentősége megfellebbezhetetlen. Kitűnő lovas szobor, mely a fadruszi, Zala György-i hősies manírok helyett inkább lírai attitűdöket megpendítő érzéki, romantikus szobrászok alkatával bírt. Köztéri szobrai megtalálhatók a budai várban, Budapesten, Szegeden, Bábolnán, de éremművészetének darabjai és állatszobrai a Mezőgazdasági Múzeumban, valamint a Brit Természettudományi Múzeum gyűjteményében is.
Számos remekművét ismerjük, de az említett Hadik-szobor felejthetetlenné tette. Ezzel a művel válhatott Vastagh György a bukovinai székelyek legkedveltebb szobrászművészévé.
2011. június 28., kedd, Magyar Szó, Üveggolyó melléklet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése