TOLLRAJZ
1. rész
FARAGOTT GROTESZKEK
Bárhol is keresnénk a művészeti szakkönyvekben, olyan szakszót, megjelölést, hogy „szabad szobrászat”, az égvilágon sehol nem találnánk. Hogy miért próbálom félrevezetni az olvasót egy ilyen kitalált terminológiával, az tulajdonképpen Nádi Endre magyarkanizsai szobrászművész alkotásainak jellemzési, értelmezési szándékával magyarázható.
Nem tudok ugyanis szabadulni attól a megérzéstől, amely az első, fényképeken látott művei alapján megfogalmazódott bennem. Hogy a kötetlen hozzáállás, a fesztelen, gondtalan barkácsolás megannyi örömet szerezhet az alkotónak, és hogy átütő erejű műalkotások születnek néha a szinte véletlenszerű alakulások, a csapongó ötletek és az egyszerű eszmetársítások leképezésével.
FARAGOTT GROTESZKEK
Bárhol is keresnénk a művészeti szakkönyvekben, olyan szakszót, megjelölést, hogy „szabad szobrászat”, az égvilágon sehol nem találnánk. Hogy miért próbálom félrevezetni az olvasót egy ilyen kitalált terminológiával, az tulajdonképpen Nádi Endre magyarkanizsai szobrászművész alkotásainak jellemzési, értelmezési szándékával magyarázható.
Nem tudok ugyanis szabadulni attól a megérzéstől, amely az első, fényképeken látott művei alapján megfogalmazódott bennem. Hogy a kötetlen hozzáállás, a fesztelen, gondtalan barkácsolás megannyi örömet szerezhet az alkotónak, és hogy átütő erejű műalkotások születnek néha a szinte véletlenszerű alakulások, a csapongó ötletek és az egyszerű eszmetársítások leképezésével.
Ma már biztosak vagyunk benne: nem valószínű, hogy mindenkor a bonyolult, hosszadalmas tervezgetésekkel, izzadságos munkával létrehozott alkotások az igazán átütő erejűek. Ellenben az egyszerű, de frappáns láttatások, megfogalmazások sok esetben azonnali katarzisélményt, átütő erejű hatásokat eredményezhetnek. Nem is nagyon akarok megszabadulni attól az élménytől, amelyet Nádi Endre a játékos, sokszor laza humorú organikus szobraival szerzett nekem. Akár csak frissességük, könnyedségük miatt is jólesik rájuk nézni.
TALÁLT MŰVÉSZET
Úgy gondolom, hogy laza összefüggésérzetek vannak a természetben talált, szobrászilag megmunkálható anyagok, uszadék fák, kidőlt fatörzsek, letörött ágak, a Tisza sodrásában véletlenszerűre csiszolódó fadarabok ágas-bogas elrendeződései, valamint a talált tárgyak művészete (ready-made) között.
A hagyományokon alapuló, mesteri ügyességet feltételező kézművesmunka kevésbé felkapott, ám kreatív és sokkal munkásabb, izzadságos, szabad szobrászi irányultság: szerényebb és rusztikusabb, nemesebb természetű, de mentes mindennemű különcködéstől, extravaganciától.
A talált tárgyak művészete tartósnak bizonyult. A divatos és az immár lassan egy évszázada világszerte (el)ismert, szenzációsan lezser francia Marcell Duchamp, a megszállott kacat- és technikaihulladék-gyűjtő tagadhatatlanul merész, egyesek szerint morbid, mások szerint zseniális ötlete volt, hogy a térbe helyezett, kiállított WC-csészét, piszoárt, biciklikereket vagy bármilyen eldobott, kimustrált tárgyat alkotásnak nevezzen.
A modern kori szobrászat egyik népi hagyományokhoz vonzódó ágát kell még megemlítenünk ahhoz, hogy rokonítási meglátásunk teljessé váljon. Ezt a nyolcvanas években a magyarországi Samu Géza képviselte organikus szobraival. Régi paraszti munkaeszközök darabjait építette bele alkotásaiba, ezáltal izgalmas művészi kontrasztokat hozott létre, érzékeltetve a múlt és a jelen összefonódását is… A hagyományos és az extravagáns szemléletmód közötti keskeny pallón, két világszemlélet között ingázott, valósággal egybeépítette őket.
Nádi Endre esetében a folyó által dédelgetett uszadék fák, fűzfacsonkok megtalálásának kalandja és az ötletes átformálásoknak teret adó ötlettervező folyamata egy újszerű, zseniális képlettel bíró alkotási módszer kezdetét jelenti.
A természetben már „előmunkált”, a tektonikus átalakulások kényszerének engedelmeskedő, ám további megmunkálásra váró, különleges formájú, organikus anyagokat jó érzékkel kell kiválasztani. Eme kiválasztás játékos kalandja és ennek az élményiségnek kihámozott, kreativitást ígérő szándéka nagyon fontos mozzanata az alkotás létrehozásának.
A talált, kiválogatott uszadék fáknak múltjuk, tehát lelkük is van: csak arra várnak, hogy a művész hozzájuk adja a saját képzelőerejét, és megszabadítsa őket sallangjaiktól – akkor levetkezik a feleslegeiket, és megmutatják magukat. Lehámozhatók, kibonthatók, továbbfaraghatók és csiszolhatók.
TALÁLT MŰVÉSZET
Úgy gondolom, hogy laza összefüggésérzetek vannak a természetben talált, szobrászilag megmunkálható anyagok, uszadék fák, kidőlt fatörzsek, letörött ágak, a Tisza sodrásában véletlenszerűre csiszolódó fadarabok ágas-bogas elrendeződései, valamint a talált tárgyak művészete (ready-made) között.
A hagyományokon alapuló, mesteri ügyességet feltételező kézművesmunka kevésbé felkapott, ám kreatív és sokkal munkásabb, izzadságos, szabad szobrászi irányultság: szerényebb és rusztikusabb, nemesebb természetű, de mentes mindennemű különcködéstől, extravaganciától.
A talált tárgyak művészete tartósnak bizonyult. A divatos és az immár lassan egy évszázada világszerte (el)ismert, szenzációsan lezser francia Marcell Duchamp, a megszállott kacat- és technikaihulladék-gyűjtő tagadhatatlanul merész, egyesek szerint morbid, mások szerint zseniális ötlete volt, hogy a térbe helyezett, kiállított WC-csészét, piszoárt, biciklikereket vagy bármilyen eldobott, kimustrált tárgyat alkotásnak nevezzen.
A modern kori szobrászat egyik népi hagyományokhoz vonzódó ágát kell még megemlítenünk ahhoz, hogy rokonítási meglátásunk teljessé váljon. Ezt a nyolcvanas években a magyarországi Samu Géza képviselte organikus szobraival. Régi paraszti munkaeszközök darabjait építette bele alkotásaiba, ezáltal izgalmas művészi kontrasztokat hozott létre, érzékeltetve a múlt és a jelen összefonódását is… A hagyományos és az extravagáns szemléletmód közötti keskeny pallón, két világszemlélet között ingázott, valósággal egybeépítette őket.
Nádi Endre esetében a folyó által dédelgetett uszadék fák, fűzfacsonkok megtalálásának kalandja és az ötletes átformálásoknak teret adó ötlettervező folyamata egy újszerű, zseniális képlettel bíró alkotási módszer kezdetét jelenti.
A természetben már „előmunkált”, a tektonikus átalakulások kényszerének engedelmeskedő, ám további megmunkálásra váró, különleges formájú, organikus anyagokat jó érzékkel kell kiválasztani. Eme kiválasztás játékos kalandja és ennek az élményiségnek kihámozott, kreativitást ígérő szándéka nagyon fontos mozzanata az alkotás létrehozásának.
A talált, kiválogatott uszadék fáknak múltjuk, tehát lelkük is van: csak arra várnak, hogy a művész hozzájuk adja a saját képzelőerejét, és megszabadítsa őket sallangjaiktól – akkor levetkezik a feleslegeiket, és megmutatják magukat. Lehámozhatók, kibonthatók, továbbfaraghatók és csiszolhatók.
Nádi szörny
A TERMÉSZET KÖZELÉBEN
Lírai rajzomban most igyekszem egy természetjáró, a természet közelében magát elemében érző művészember rejtelmes élményvilágába betekintetni.
Nádi Endre 1979-ben Temerinben született. Magyarkanizsán él, és egyedi tervezésű rönkbútorokkal dolgozik. Vonzódása a fához, fafaragáshoz már gyermekkorában megmutatkozott, azonban komoly tevékenykedése épp eme organikus bútorok fabrikálásával kezdődött el.
Erdélyi István fafaragóval közösen csinálják a rusztikus görbefa rönkbútort, faragott kapukat, játszótereket, népi faragású szobrokat. Létrehozásuk, megtervezésük, kivitelezésük és forgalmazásuk egy külön(ös) szakma. Endre szakmai munkálkodása mögött pedig a művészi ténykedése is kicsúcsosodik.
A temerini általános iskola után a futaki mezőgazdasági középiskola állat-egészségügyi szakán diplomázott, majd az újvidéki Mezőgazdasági Karra felvételizett, de már az első negyedév után ki is iratkozott, úgy érezte, hogy más pályán kell érvényesülnie.
Ezután jött a délvidéki ifjú művészek bölcsője, a temerini TAKT. A rajz és a festészet Sinkovics Ede művésztelepi vezetése mellett. Majd magánórák Péterváradon Kiss Júlia szobrászművésznél, majd újra a TAKT, és végül a faragótáborok kőkemény iskolája. Sok munka és sok közös kiállításon való szereplés áll mögötte. A számtalan (hatvannál több) társas tárlat mellett eddig két önálló kiállítással mutatkozott be Temerinben és Magyarkanizsán. Eredményesen és sokat dolgozik. Legutóbb Cserbenhagyva című munkája lett különdíjas a szerbiai autodidakta művészek 2012-es szemléjén.
Endrének igen jó szeme és kiváló kézügyessége megengedi, hogy a gyártásból, fabrikálásokból visszamaradt faanyagokat még megmentse: művészi szobrokat hozzon létre belőlük. Talán épp eme „maradékok” összeszerkesztésével, hasznosításával kezdődött el az igazi művészi tevékenykedése. A véletlenekből született, akárcsak Duchamp-nak, a már említett nagy franciának az esetében is.
Nádi Endrének sem a magyarkanizsai, sem a legutóbbi, temerini kiállításmegnyitóján nem vehettem részt személyesen. De az ezt megelőző TAKT-kiállítás megnyitóján ott voltam. És az internet adta lehetőség jóvoltából virtuálisan meglátogathattam a legutóbbi önálló tárlatát is. Miután pedig a TAKT ifjú gárdájának törekvéseiben, munkásságuk követésében eléggé jártas vagyok, úgy vélem, hogy már eléggé megismertem Endrének azt a művészi attitűdjét, amelyet a félig gyűjtögető, ám egészében véve szabad és kreatív, nyers és ősiségeket sejtető, mitikus vonzalmú, ám mégis természetközelben maradó vénájú művészember magából kitermel.
Lírai rajzomban most igyekszem egy természetjáró, a természet közelében magát elemében érző művészember rejtelmes élményvilágába betekintetni.
Nádi Endre 1979-ben Temerinben született. Magyarkanizsán él, és egyedi tervezésű rönkbútorokkal dolgozik. Vonzódása a fához, fafaragáshoz már gyermekkorában megmutatkozott, azonban komoly tevékenykedése épp eme organikus bútorok fabrikálásával kezdődött el.
Erdélyi István fafaragóval közösen csinálják a rusztikus görbefa rönkbútort, faragott kapukat, játszótereket, népi faragású szobrokat. Létrehozásuk, megtervezésük, kivitelezésük és forgalmazásuk egy külön(ös) szakma. Endre szakmai munkálkodása mögött pedig a művészi ténykedése is kicsúcsosodik.
A temerini általános iskola után a futaki mezőgazdasági középiskola állat-egészségügyi szakán diplomázott, majd az újvidéki Mezőgazdasági Karra felvételizett, de már az első negyedév után ki is iratkozott, úgy érezte, hogy más pályán kell érvényesülnie.
Ezután jött a délvidéki ifjú művészek bölcsője, a temerini TAKT. A rajz és a festészet Sinkovics Ede művésztelepi vezetése mellett. Majd magánórák Péterváradon Kiss Júlia szobrászművésznél, majd újra a TAKT, és végül a faragótáborok kőkemény iskolája. Sok munka és sok közös kiállításon való szereplés áll mögötte. A számtalan (hatvannál több) társas tárlat mellett eddig két önálló kiállítással mutatkozott be Temerinben és Magyarkanizsán. Eredményesen és sokat dolgozik. Legutóbb Cserbenhagyva című munkája lett különdíjas a szerbiai autodidakta művészek 2012-es szemléjén.
Endrének igen jó szeme és kiváló kézügyessége megengedi, hogy a gyártásból, fabrikálásokból visszamaradt faanyagokat még megmentse: művészi szobrokat hozzon létre belőlük. Talán épp eme „maradékok” összeszerkesztésével, hasznosításával kezdődött el az igazi művészi tevékenykedése. A véletlenekből született, akárcsak Duchamp-nak, a már említett nagy franciának az esetében is.
Nádi Endrének sem a magyarkanizsai, sem a legutóbbi, temerini kiállításmegnyitóján nem vehettem részt személyesen. De az ezt megelőző TAKT-kiállítás megnyitóján ott voltam. És az internet adta lehetőség jóvoltából virtuálisan meglátogathattam a legutóbbi önálló tárlatát is. Miután pedig a TAKT ifjú gárdájának törekvéseiben, munkásságuk követésében eléggé jártas vagyok, úgy vélem, hogy már eléggé megismertem Endrének azt a művészi attitűdjét, amelyet a félig gyűjtögető, ám egészében véve szabad és kreatív, nyers és ősiségeket sejtető, mitikus vonzalmú, ám mégis természetközelben maradó vénájú művészember magából kitermel.
Vízi sárkány – részlet
ÉLMÉNYI LÁTTATÁSOK
Ennyi kellene mindössze ahhoz, hogy meg tudjam fogalmazni az észlelhető lényeges dolgokat Endréről, a gondolkodásmódjáról és a kissé magányos habitusú művészeti megnyilvánulásairól. Amit nem tarthatunk különcködésnek, mert ifjú művészünk másképpen viszonyulása a művészethez ritkaságszámba megyen, ráadásul művészi komolysága átlagon felüli, igen megnyerő. Viszonyulása azonban ennél sokkal bonyolultabb: hiszen művészünk a mában él, azonban az ősmúlt apró jeleit, a természeti formák öröklődött és makacsul újrateremtődött sarjait fedezi fel újra és újra. Minden szobor egy-egy általa felszínre segített természeti produktum a szellemi mélységek mocsaraiból, és egyénileg újrakreált, megálmodott, emberi dimenzióba emelt változata. Endre szobraival könnyed, üdén ötletes és néha sokkoló tud lenni. A természeti formák izgatják leginkább. A kreatív szemléletmódját és az alkotói gondolatait egy-egy izgalmas formájú fadarab indítja be.
(folytatjuk)
Ennyi kellene mindössze ahhoz, hogy meg tudjam fogalmazni az észlelhető lényeges dolgokat Endréről, a gondolkodásmódjáról és a kissé magányos habitusú művészeti megnyilvánulásairól. Amit nem tarthatunk különcködésnek, mert ifjú művészünk másképpen viszonyulása a művészethez ritkaságszámba megyen, ráadásul művészi komolysága átlagon felüli, igen megnyerő. Viszonyulása azonban ennél sokkal bonyolultabb: hiszen művészünk a mában él, azonban az ősmúlt apró jeleit, a természeti formák öröklődött és makacsul újrateremtődött sarjait fedezi fel újra és újra. Minden szobor egy-egy általa felszínre segített természeti produktum a szellemi mélységek mocsaraiból, és egyénileg újrakreált, megálmodott, emberi dimenzióba emelt változata. Endre szobraival könnyed, üdén ötletes és néha sokkoló tud lenni. A természeti formák izgatják leginkább. A kreatív szemléletmódját és az alkotói gondolatait egy-egy izgalmas formájú fadarab indítja be.
(folytatjuk)
Túzokbú
2012. július 23. hétfő, Magyar Szó, Üveggolyó melléklet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése