62. Pétër László: Művészet: pró és kontrák 5.rész

A világ legnagyobb múzeumai rabolt kincsekkel vannak tele mindmáig, hol valós, hol torz képet adva az emberiség szándékáról, hogy becsben tartsa, építse és megőrizze világunk ember alkotta földi értékeit...

A korabeli műkincsrablások is javarészt a harácsolásról szóltak. A kisstílű rablókat a csodálatos alkotásokban elsősorban, vagy gyakran csak a drága fémek, ritka és becses csiszolt kőzet-anyagok érdekelték, amelyeket újrahasznosíthatnak (pl. egy műalkotás arany, bronz részeinek beolvasztása, tömbösítése, egy gyémántkő „átültetése”). Így sok esetben csak megrongálták a leletegyütteseket, hogy zsákmányhoz jussanak.

Voltak az ókori műkincsekre kihegyezett érzékenységű világhódítók is, akik hadizsákmányként cipeltették hazájukba azokat a kolosszális műemlék-darabokat, amelyek megtetszettek nekik. Ezek a harcias „műgyűjtők” egykor szétcincáltatták a mesés kelet ókori kincseit, Egyiptom sírjait, a mezopotámiai sumér, asszír... ősi emlékeket „legálisan”... Párizsba, Berlinbe vagy New Yorkba cipeltették, és hazafias hévvel iktatták be őket hazájuk műkincs-táraiba/tárházaiba.

A műkincsrablás évszázadokon át folyt, és mindmáig folytatódik. 

A nagyszentmiklósi aranykincs Székely Bertalan festményén is látható darabja.
I. sz. 800 körül

 

A magyar műkincsek legértékesebbjeit például, a bécsi Kunsthistorisches Museum kiállítótermeiben láthatjuk. (Többek között a magyar fejedelmi szablyát, valamint a nagyszentmiklósi aranykincs-együttest is, melynek egy értékes darabja Székely Bertalan 1896-ban festett Vérszerződés című festményén is látható). Az amerikaiak rejtett raktárrekeszeiben a Kentucky állam-béli Fort Knox-ban raboskodott három évtizedig a magyar Szent korona is. Ám 1945-ben a szovjetek rablóhadjárata is „igen eredményes” volt: az általuk szétrabolt magyar kincsek javarészt Nyizsnyij Novgorodba kerültek. (A Sárospataki Könyvtár elrabolt könyvei is innen kerültek vissza). 1999 októberében Magyarország nevében Mravik László művészettörténész megalakított Restitúciós Csoportja 80 ezer műtárgyat tartalmazó listát adott át az oroszoknak, melyek közül az oroszok hivatalosan alig százat ismernek el. Viszont egyes mai becslések szerint csak a műtárgyak száma akár 250 000 is lehet.

Ipari méreteket ért el a műkincsrablás...

A valóságos Szent Korona lerajzolva

Pár évvel ezelőtt, az amerikaiak, miután elfoglalták Irakot, kifosztották a bagdadi múzeumokat. Ezt is jogosnak tartották, akár anno... az oroszok. A győztesek mindig úgy érzik, hogy a műkincsek elrablásával „értékmentő” szolgálatot teljesítenek? Mely nélkül a régészet és a művészettörténészi ismeretek, csakúgy mint a történelmi ismeretek, még gyerekcipőben járnának?

A mű létrehozásának ismérveiről

A művészetet vagy művészi terméket létrehozó alkotó célja, elsősorban az önkifejezés. Ez azonban korántsem egyedüli és kizárólagos indíttatás, sőt néha éppen az ötletadó, a megrendelő szándékával egyez(tethet)ő gondolat vezérli. Ha van megrendelője az alkotásnak, az ihlet mellett a megfelelés (önként vállalt) kényszere is irányítja a művész gondolatait és cselekvő kezét.

De maradhatunk a művész (mester) szabad akaratánál, önkifejezési szándékának belső kényszere mellett is, amely alkotói nyelvezetet különleges mert egyedi (egyéni) látásmód vezérli. Az alkotó művekben kifejtett gondolatait bensőséges és kizárólagos látásmód jellemzi. Ezeket „sugározza”, közvetíti mindannyiunk közös szellemi és materiális térségébe, szándéka szerint ezen üzeneteknek kell(ene) megtermékenyíteniük a valóságot, valóságérz(ül)etünket..

A művész saját világmeglátását tolmácsolja, de szándéka (általában) nem valamiféle világmegváltó szándék. A művész néha: üzenethordozó Mercurius, tolmács, géniusz, látnok, jós, Belphegor vagy próféta... Néha talán, a megfeszített maga...

Péter László- Belphegor, linómetszet

Az anyagiasságról

De a művész manapság, nem csak a régies szemléletmód szerinti, a szent hivatásnak élő Istentől megáldott tehetség, akinek felvillantott gondolataira ráéreznek, és rámozdulnak az emberek. A mai művész valóságos hús-vér ember is, akinek mindennapos, prózai gondolatai (is) vannak. Aki a megélhetéséért ugyanúgy küzd mint a megalkotni vágyott álmaiért: családapa, mesterember, túlélni vágyó kisiparos, üzletelő polgár, üzletember, aki portékaként adja el alkotásait és a tehetségét...

A műalkotást létrehozó homo faber figyelemfelkeltő kényszere, játékos akarata, kreatív önkényuralma, „zsarnokoskodása”, szellemi manőverezéseinek manipulációi, a publikummal való gyümölcsöző kapcsolatteremtő szándék, törekvés mintegy elmélyült, elgondolkodtató vagy akár szórakoztató ingerületei, meghatározói az alkotó mindenkor megnyilatkozó szándékának, belső kényszerének.

A különleges látásmódról

A művész furcsa látásmódja, az a különleges érzékenységű vizuális koncentrációs képesség amely kreatív alkotói logikát feltételez, nyílegyenes vagy kanyargós utakat szab meg az alkotónak.

A kommunikációs készsége mindenkor fontos volt, különösen manapság. Hát ha még a huszadik századi interaktív művészeti műfajaira gondolunk, amelyek elsődleges célja, hogy a közönséget is bevonja az alkotás folyamatába. (Happening, performance...).

Kódolt nyelvezet

Legtöbbször azonban, a művész csak a műalkotás örökké tevékeny létrehozója, kihordója, szülője, aki több-kevesebb sikerrel kerít magának érdeklődő, kíváncsi, értő közönséget.

Ez azonban nem kevés, ha tudjuk hogy sajátos, egyedi kódoltságai vannak. A nyelvezet, melynek létrehozója maga a művészember, kulcsot is ad a műalkotás logikai értelmezéséhez, megfejtéséhez. A művész megfelelni akarása valamiféle alkotói igényt jelent, a társadalmi jelenségek mindenkori értelmezéseinek szándéka pedig folyamatosan új kapukat nyit előtte. Mivel az idők során minden való változik, állandóan módosul, a művész a világot örökösen változó folyamként értelmezi, és igényli az újszerű átélését, átélésének restaurálásait, de a forradalmian újszerű élményiségeit is. Elégedetlenkedő, telhetetlen értelmi/érzelmi zsák, az örökkévalóság igézetében újabbnál újabb ötleteket, felvetéseket kísérel meg működésbe hozni. Ezen nemes szellemi élvetegségekkel, az őskor hajnalától kezdve, mindmáig találkozunk, nap mint nap... 

Fejtörők

A műalkotás lényegének, „magvának” megfejtése mindenki rész-feladata, függetlenül attól hogy tagadja vagy elismeri létrejöttének oki okozatát, objektív hajlamúságát, tényszerűségét.

A műalkotás megélése az élet értelmének lehetséges megfejtéseit, de legalábbis megfejtési kísérleteit rejtheti magában.

Mert hogy, különösen bonyolult a művészet megfejtése a XX. század eleje óta. A legújabb kori művész alkotásait kíváncsian tanulmányozhatjuk, bátran elemezhetjük, aligha jutunk el a teljes körű megfejtéséhez. De egyszerűen el is vethetjük mint nekünk tetsző/nem tetsző kulturális produktumot.

Az észleléséből és ilyen-olyan módon való átéléséből azonban senki sem maradhat ki.

A műalkotások tudatos vagy tudattalan, rapszodikus módon való megélése, létünk minőségének kialakulását befolyásolja. Mint valami kavicsot, szüntelenül hengergeti, csiszolgatja, alakítgatja azt...

(vége)

 Megjelent: Magyar Szó, Üveggolyó melléklet, 2013. december 2. hétfő