84. Pétër László: DRÁVASZÖGI ANZIX ( Karcolatok )

1. Mit üzen a csend?

Drávaszögi anzix - A szerző munkája

A háború utáni lepusztított Drávaszög, a Drávavidék sokat szenvedett népe valószínűleg egy időre elfelejtette, hogy a földi paradicsom egyik legszebb szegelletét örökölte meg. A Tündérkert: Erdély- Így nevezte el, azt hiszem a legszentebb magyar népi-szecessziót megalkotó építész Kós Károly, aki még ha szász felmenőkkel rendelkezett is, teljes öntudatosságával a magyar nép feltétlen és kompromisszum nélküli szolgálatába állt.

Mi magyarok, egyébként is keveredő alkotó nép vagyunk, az elvetendő, elvetett, reményhozó MAG népe. Bár őseink között szép számban vannak török-türk, szláv, germán, latin, hovatovább szkíta, avar, hun, vagy indogermán és ki tudja miféle... felmenők is, töretlenül hiszünk abban hogy nem ezen múlik az azonosságtudatunk, hanem az örömteli felfedezésben hogy alkotva tudjuk teljességében megélni az isteni kegyek gyakorlásában megmutatkozó szent létet, és elsajátítani az univerzum által felkínált örök tudást. Ebben a hitben vagyunk képesek újraalkotni a végtelen pörgésében fürdőző körforgását a világnak.

A Biblia megemlékezik a bábeli zűrzavarról, melynek előtte egységes volt az emberiség, nyelvi tudásában és az addig tudott és hitt univerzális létélmény emberileg kifejtett ténykedésének, funkcionálásának gyakorolt törekvései által is. És most mosolyogva gondolok arra, hogy talán naivitásom mondatja velem: a komplexitása folytán mindig is méltatott, nyelvész-, és művész-zsenik által egyaránt tökéletesnek felismert és mondott, és tényleg univerzális logikai gazdagságokkal bíró magyar nyelv volt az emberi ősnyelv...

Nem véletlen, hogy az egész Kárpát-medence magyarsága oly élvezetesen sokszínű mint a tarka rét. Meg kellene tudnunk látni összes szépségét újra, és le kell vetkőznünk örökös félénkségünket, hogy látva lássuk, mint egykoron... Mert e kultúrának a valós értékhordozója, minden magja és porszemcséje, élő sokszínűsége. Örömteli igénylésének egyetlen célja és értelme, a szárba szökkenés, a kiteljesedés...

2. Parázsló szándékunk

Láposi öreg ház- Gyurkovics Hunor festménye

De valójában, nem is erről kellene szólnunk, a tarkaságukról, az egységesség, az egység megfogalmazásáról, melynek igényével bírunk, de amelyet néha elfeledünk...

És tényleg: hiszünk abban, hogy még egy ilyen sokszínű, sokrétű és tehetséges nemzet aligha akad szerte a világon. Népművészetünk, szókincsünk, népdalaink, tárgyi-, és díszítőművészetünk univerzális jelleggel bír. Mind az ősi jelképábrázolásokban, mint az archaikus népművészeti ábrázolásban, mind a modern kor kihívásainak kitűnően megfelelő aktuálissá tett művészeteink sodrában mi magyarok most is, az elsők között vagyunk.

Másodszori nekifutással folytathatom csak, a Tündér-szegellet pedig az angyalok emlegette Drávaszög, amely földi paradicsomunk folyókkal, vizekkel, egykor mocsarakkal övezett rejtélyes világa volt, és ma is megtartotta vadregényesen mesés jellegét. Tüdőtágító szelek lengedeznek errefelé, folyó-szárak által kettészelt nádas-övezte berkek, földnyelvek, melyeknek növény-, és állatvilágát egykor uradalmi birtokok népe riogatta, mára titokzatossá lett, valaha nemesi családok laktak benne, hogy mára romos vagy már felújított kastélyok képében szépítsék meg a környéket.

Isteni kísértés, élmény-teli átéléssel megfesteni ezen tájat, mely hol ősi vadságát, hol lágyan zöldellő zsengéjét, hol szelíd berkeit, szerethető árpád-korban gyökerező falvait, hol a mára kiszámíthatatlanná lett sorsát, jövőjét latolgatja. Isteni kísértés, mondom tehát, megörökíteni, megfesteni, képi ábrákba rejteni egykori és mai szépségét. Talán az örökre el-nem múlás, a mégis- megmaradás reményében.

Szent igénye néhány a Drávaszöghöz kötődő művész számára, hogy megörökítse, és örökösen élményei sodrásában tartsa a feledhetetlen csónakringások közepette vissza-álmodott tájat, e gyöngyszemet, mely az emberi emlékek között kitörölhetetlenül megmarad, bárhová, bármely idegen országba vetődjön is az ember. A múlt legnagyszerűbb élményvilága mindenkor megmarad bennünk, felbecsülhetetlen és örök...

3. Gyurkovics Hunor

Gyurkovics Hunor portréja- A szerző rajza

Igen, Gyurkovics Hunor jut most az eszembe, aki katedrálist lát az erdő fáiban, és eltéphetetlen kötelékekkel szereti a Drávaszöget. Holott ő maga azt hiszem nem is ide született, hanem Pécsett. Lám milyen játékos a csalóka emlékezetem. És mily hibás, hiányos... Mert, sokáig azt hittem, hogy a történelmi léptékében elvetélt Vajdaságban, valahol a második bécsi döntésekor visszaszármaztatott poros Bácskában született 1941-ben. Ahonnan még gyermekkorában szülei jóvoltából egy hosszabb időszakra áttelepedett a Drávaszögbe. Az ő számára ezzel egy külön élményi sors kezdődött el, ezt kapta ajándékba, a szlavóniai Harasztit. Melynek sanyarú sorsa a nem is olyan rég lezárult balkáni össznépi háborúskodások során rengeteg tépelődést és lelki szenvedést okozott neki. És amely alól a Drávaszög mégis-megmaradásával fellélegezve, a mostanra a nyugdíjazásával alkotóművészetét felpörgető alkotó, napjait immár Szabadka felségterületén tovább bontogassa.

Föld és város. Gyurkovics Hunor festménye

A képzőművész, tudvalevő, általában nem szavakban fogalmazza meg gondolatait és elemző egyedi világszemléletét. Így műveinek esztétikai vagy ideológiai tartalmát soha nem tudja százszázalékos pontossággal megfogalmazni. Hatás-keltéseit pedig nem lehet előre kikövetkeztetni.

Művészetének igazi hatásfokát, a mindenkor a konkrét művekben megjelenített esztétikai és/vagy őszinte gondolati/tartalmi minőséget a kép két-, vagy háromdimenziós bemutatásával éri el. A műveket mind az eredetiségük, mind az újszerűségük, mind a hatáskeltéseik vagy az élvezhetőségük nyomán értékel(het)jük.

A vizuális szemléletmód pedig oly tág teret ad fantáziánknak, és oly sokféleképpen képes hatni ránk, hogy bármerre fordulunk az univerzális életérzés örömét lelhetjük bennük. Ezt nevezhetjük élményiségnek, katarzisnak, örömteli felfedezésnek, bárminek ami pozitív energiáinkat megmozgatja, élményszerű átélésére és akár továbbgondolására, továbbadására is késztethet bennünket.

Gyurkovics Hunor esetében a Drávaszög élményi emlékezete immár összefolyik a Kanizsa és Zenta alatt folydogáló Tiszával. Összebékült e két táj, a Tündér-szegellet és a bácskai Tisza-táj. Templomai, elhagyott házikói messziről virítanak. Ős-szentjei derengő aurában világítanak. Csónakjai közös vizeken, hasonlóképpen bodrozódó hullámokon ringanak tovább...

(Megjelent: Magyar Szó, Üveggolyó melléklet, 2014. június 16. hétfő)