Mottó: „Amit erre az életedre vállaltunk, az
a bennünket meghatározó sors. Illik beteljesítenünk.”
A következő kísérletező fázisában azonban Ács még tovább jutott, immár jóval elvontabban a Nagy kék ég-sorozatát festette meg. A realisztikus elemet talán szándékkal/szándékosan száműzte a (jel)képi világából: technikusabbá, tömbszerűen geometrizálttá, vázlatossá tette a kompozícióit. Színeiben viszont egyre erőteljesebbé és vadabbá lett, miközben egyre „mérgesebb” színkontrasztokat ütköztetett meg egymással...
Angazsált művészet
1961-ben Ács Józsefet az aktuálpolitikában való részvétel nem nagyon érdekelhette, de a művészet aktualizálásának szempontjából, kötelességtudóan témaként latolgatta, az ipari és mezőgazdasági ágazatok termelési folyamatát... Divatossá vált ekkoriban a hasznos közösségi munkára való sarkallás. Ács ekkor a nagyüzemi termelés hatékonyabbá tételét tűzte ki megfigyelési célpontul. Témáiban a bátorító haladás irányába mutatott. Természetesen nem a hurráoptimizmust erőltető szocrealizmus megfáradt luftballonjait választotta, hanem időszerű, elemző és elkötelezett művészetet szeretett volna létrehozni. Eszköztárában többnyire az absztraháló gondolatok váltak mind kifejezőbbé. A korszerű nyugati irányzatok nyilvánvalóan nagyon érdekelték, és azok kritikus elemzését, követését vagy átvételét és meghonosítását is szükségszerűnek tartotta. Minden esetre ma azt látjuk, hogy a művészete számos fejlődési szakaszon ment keresztül: a posztimpresszionizmustól a szocialista realizmuson, az expresszionizmuson,a szürrealizmuson keresztül az informelig, sőt az konceptualista szemléletmódig. Mindeközben, stílusfejlődéseinek egyes szakaszaiban állandóan kiforrta magát, hogy tovább haladhasson. Ritka jelenség a művészeknél, hogy életük végéig kísérleteznek. Ács mindig kialakította sajátos ábrázolásmódját és azt a nélkülözhetetlen szimbólumrendszerét, amely alkotásainak egy-egy ciklusba rendeződésekor még inkább kifejezőbbé tette egész munkásságát, és teljes értékűvé a művészetét.
Ács-i stílusváltások
és korszakok
kicsiben
Festőnk ritkaságszámba menő izgatott kísérletezési szenvedéllyel rendelkezett, széles merítésben pásztázta a kor stíluskorszakait, gazdagságát és eltérőségeit: elemző szenvedélye különféle alkotói korszakait hozta meg, melynek beérő kísérleteit meg sem várva, az újabb kihívások elé ment. Főiskolás korában alapos tudást és nagy önbizalmat halmozhatott fel, ha a posztimpresszionizmusból kiindulva, a szocrealizmus, majd az expresszionizmus, izgató fekete-lila, méregzöld, kék és a fehér különféle változatait megütköztetni merészelte vásznain.
Ezt követően foglalkoztatni kezdte a szürreális látásmód, majd újabb izgató kihívásnak vette az informel talányos szimbolikáját, véletlenszerűségből táplálkozó laza rendszerét.
A sajátossá, egyénítetté alakított stílus-kísérleteit Ács tökéletesen átélte és érvényesítette. Mint már írtuk, a második világháború után a szocrealizmus(ok), majd az expresszionizmus Konjovic-i változata élt és virult, egyre erőteljesebb egyéni hangvételű újabb festőnemzedék nevelődött ki, amely részben igazodott az aktuálpolitika egypártrendszerének kívánalmaihoz, másrészt igyekezett belopni művészetébe az időszerű nyugatias irányzatok ízét is. Ács szimbólumrendszere mind a tárgyi szimbolikában, mind az elvonttá tett formarendszerében, mind színvilágában világosan megmutatkozott. Mivel ciklusokban gondolkodott, jelképi világát is egyre egységesebbé tette. Számára a művészet egyértelműen a haladást jelentette, és ez a haladás a társadalom sokrétűségét is jelentette a számára. A társadalomtudományok, az aktuálpolitika diktálta jövőkép-ábrándok, a gazdasági fejlődés útvonali lehetőségeit, de például a vizuálisan megjeleníthető fizikai jelenségek is foglalkoztatták: az energetika, az elektromágnesesség, a kozmosz és a biológiai tudományágak által feszengetett témák is általánosságban foglalkoztatták. Változó/váltakozó stílusirányzatai tehát a témák váltakozásában is megmutatkoztak, 1958-tól az elektromágnesesség, a mágneses hullámok terjedése foglalkoztatta, intenzív színek, a térben idegenül viselkedő párhuzamos vonalak, ismétlődő formák tették egyre absztraktabbá képeit.
Mitológiai elemek és misztikum
A biológia, az evolúció, azaz fejlődéstan megélés-fejezeteit állatmotívumokban fejezte ki. A 65-ös születésű Virágzó fa, Kocsi és ló, Technika és biológia c. olajfestményei a természetélmény hagyományait követő festőember, a technika vagy a biológiai tudományok témái a modern fejlődést igénylő jövőbe néző technicista, tudománnyal élő új ember képében jelenik meg...
Mert Ács 1963-tól ismét a tudomány világa felé fordul, a kozmosz és a tudományos olvasmányok ihletik meg. Ezután a hullámmozgások is inspirálják, és a tételes fizikai törvények vizuális ábrázolásával van elfoglalva. A dinamikus mozgások valamiféle, néha szinte barokkosan dekoratív kompozíciókban fogalmazódnak meg, és nagyon eredeti lírai-technicizmus stílusát eredményezik...
Ám hamarosan a mozgás érzetét egy újabb, realisztikusabb és korszerűbb jelképpel erősíti fel. Ez a modern-kor csodája, az autó.
Az autó egy bújtatott misztikus-dinamikus etruszk lény, görög bika, vagy a bika képében megjelenő Zeusz, aki elrabolja Európát. Az autó mániákus tisztelete talán még a futuristák korából maradt ránk, és a huszadik század második felében kezdte újra foglalkoztatni a modernizálódó társadalmi rétegeket. Az autó lett korunk mitikus titokzatos/félelmetes lénye, amely elrabolt bennünket is...
Ács korábbi és későbbi korszakaiban is felfedezhetjük a mítoszt, aamely a modernizmus, a technikai haladás mellett, fontos tápláló eleme volt művészetének. A mitikus témák ugyanis időről időre megjelennek képein, és nem csak rokoníthatóak, hanem áttételesen beazonosíthatóak stílusváltásaiban is.
A korai Leszállás a kompról c. festményén a titokzatos, magányosan ülő csónakosa, a későbbi, viharos-sötét színekkel vastag pásztákban megfestett Ensor-i Halász csónakban, és más ladikos, horgászós képein megjelenő figurája a megélt miszticizmusát is erőteljesen kidomborítja. Ezek a Khárón-i sötét alakok, a múltbéli mitológiák újrateremtődő kísértetei. De az absztraháló expresszivitással megfestett Szentek a kocsmában, c. festménye is az elvontság keresztény ikonosztázának hatásával bír, ahol Ács a szent fogalmától, értelmezésétől a profán (kozmikus) részegség apoteózisáig jutott el...
Mindenképpen fontosnak tartjuk Ács kötődéseit a múltbéli
művészeti témákhoz. E tematikai kötődés a széleskörű
klasszikus műveltségét is mutatja. De azt is, hogy festőnk
aktualizálási kísérleteket tett, hiszen újszerűen láttatásával
és a jövőbe vetett hitével mindig is az aktualitást, a dinamikus
fejlődés igénylését hangoztatta... Koncepciója tehát sosem
volt a múlt-tagadás: a múltba merülés igényét sokszor erősen
feltételezte. Például az 1976-ban megfestett középkori
haláltánc-motívumával, amikor Ács egy misztikus hangulati
elemekkel kibővített kocsmai mulatozást festett meg. Az előtérben
táncoló-dülöngélő alak mögött ülő muzsikások nem is kötik
le annyira a figyelmünket: de a háttérben ólálkodik egy
csontváz-alak: a halál.
Mi kell itt még bizonyítékul?
A korszakon áthullámzó aktuális képzőművészeti erőtereket el-, vagy átnevezhetjük bárminek. Akár angazsált művészetnek is, ahogy Ács József tette. Az egykori aktuál-politika, nem értett a művészetekhez. És ha a vájt fülű, tiltó, megtűrő vagy jóváhagyó cenzorok jóindulatát sikerült valamiféleképpen megnyerni, elhárultak az akadályok a szabad alkotás elől. A jelképességet nyert gondolatokkal is sikerülhetett érvényesülni. Egy mégoly szigorú megmondó-korszakban is engedélyezhették a művész szabad(os) megnyilvánulásait.
Valahol mindenki tudja, hogy a művészeteknek sosem lehet vagy csak ideig-óráig lehet gátat szabni. Szabad fejlődésük mindig is (rejtett) utat talál...
Ács alkotói korszakának fordulópontja 1968, ezután alakította meg az EK [Első Kísérlet] néven ismert csoportot, amely gazdasági, termelési és társadalmi kérdésekre kereste a választ. De 1968 utáni korszakának jelentős kifejező alkotásai voltak a közönséget megdöbbentő merész és izgalmas papírszobrai is. 1979-80-ban készültek a híres elmélkedő/elemző, politikai tematikájú művei. Majd következtek az assamblage-ok, a zsák-, és kifeszített vászon kompozíciók, háromdimenziós kísérletei. Egy zseniális alkotó időszerűségei...
(folytatás)
Megjelent: Magyar Szó, Üveggolyó melléklet, 2014. augusztus 11., hétfő
A következő kísérletező fázisában azonban Ács még tovább jutott, immár jóval elvontabban a Nagy kék ég-sorozatát festette meg. A realisztikus elemet talán szándékkal/szándékosan száműzte a (jel)képi világából: technikusabbá, tömbszerűen geometrizálttá, vázlatossá tette a kompozícióit. Színeiben viszont egyre erőteljesebbé és vadabbá lett, miközben egyre „mérgesebb” színkontrasztokat ütköztetett meg egymással...
Ipari táj
Angazsált művészet
1961-ben Ács Józsefet az aktuálpolitikában való részvétel nem nagyon érdekelhette, de a művészet aktualizálásának szempontjából, kötelességtudóan témaként latolgatta, az ipari és mezőgazdasági ágazatok termelési folyamatát... Divatossá vált ekkoriban a hasznos közösségi munkára való sarkallás. Ács ekkor a nagyüzemi termelés hatékonyabbá tételét tűzte ki megfigyelési célpontul. Témáiban a bátorító haladás irányába mutatott. Természetesen nem a hurráoptimizmust erőltető szocrealizmus megfáradt luftballonjait választotta, hanem időszerű, elemző és elkötelezett művészetet szeretett volna létrehozni. Eszköztárában többnyire az absztraháló gondolatok váltak mind kifejezőbbé. A korszerű nyugati irányzatok nyilvánvalóan nagyon érdekelték, és azok kritikus elemzését, követését vagy átvételét és meghonosítását is szükségszerűnek tartotta. Minden esetre ma azt látjuk, hogy a művészete számos fejlődési szakaszon ment keresztül: a posztimpresszionizmustól a szocialista realizmuson, az expresszionizmuson,a szürrealizmuson keresztül az informelig, sőt az konceptualista szemléletmódig. Mindeközben, stílusfejlődéseinek egyes szakaszaiban állandóan kiforrta magát, hogy tovább haladhasson. Ritka jelenség a művészeknél, hogy életük végéig kísérleteznek. Ács mindig kialakította sajátos ábrázolásmódját és azt a nélkülözhetetlen szimbólumrendszerét, amely alkotásainak egy-egy ciklusba rendeződésekor még inkább kifejezőbbé tette egész munkásságát, és teljes értékűvé a művészetét.
A biológia és a technika kapcsolódása
Festőnk ritkaságszámba menő izgatott kísérletezési szenvedéllyel rendelkezett, széles merítésben pásztázta a kor stíluskorszakait, gazdagságát és eltérőségeit: elemző szenvedélye különféle alkotói korszakait hozta meg, melynek beérő kísérleteit meg sem várva, az újabb kihívások elé ment. Főiskolás korában alapos tudást és nagy önbizalmat halmozhatott fel, ha a posztimpresszionizmusból kiindulva, a szocrealizmus, majd az expresszionizmus, izgató fekete-lila, méregzöld, kék és a fehér különféle változatait megütköztetni merészelte vásznain.
Ezt követően foglalkoztatni kezdte a szürreális látásmód, majd újabb izgató kihívásnak vette az informel talányos szimbolikáját, véletlenszerűségből táplálkozó laza rendszerét.
A sajátossá, egyénítetté alakított stílus-kísérleteit Ács tökéletesen átélte és érvényesítette. Mint már írtuk, a második világháború után a szocrealizmus(ok), majd az expresszionizmus Konjovic-i változata élt és virult, egyre erőteljesebb egyéni hangvételű újabb festőnemzedék nevelődött ki, amely részben igazodott az aktuálpolitika egypártrendszerének kívánalmaihoz, másrészt igyekezett belopni művészetébe az időszerű nyugatias irányzatok ízét is. Ács szimbólumrendszere mind a tárgyi szimbolikában, mind az elvonttá tett formarendszerében, mind színvilágában világosan megmutatkozott. Mivel ciklusokban gondolkodott, jelképi világát is egyre egységesebbé tette. Számára a művészet egyértelműen a haladást jelentette, és ez a haladás a társadalom sokrétűségét is jelentette a számára. A társadalomtudományok, az aktuálpolitika diktálta jövőkép-ábrándok, a gazdasági fejlődés útvonali lehetőségeit, de például a vizuálisan megjeleníthető fizikai jelenségek is foglalkoztatták: az energetika, az elektromágnesesség, a kozmosz és a biológiai tudományágak által feszengetett témák is általánosságban foglalkoztatták. Változó/váltakozó stílusirányzatai tehát a témák váltakozásában is megmutatkoztak, 1958-tól az elektromágnesesség, a mágneses hullámok terjedése foglalkoztatta, intenzív színek, a térben idegenül viselkedő párhuzamos vonalak, ismétlődő formák tették egyre absztraktabbá képeit.
A biológia, az evolúció, azaz fejlődéstan megélés-fejezeteit állatmotívumokban fejezte ki. A 65-ös születésű Virágzó fa, Kocsi és ló, Technika és biológia c. olajfestményei a természetélmény hagyományait követő festőember, a technika vagy a biológiai tudományok témái a modern fejlődést igénylő jövőbe néző technicista, tudománnyal élő új ember képében jelenik meg...
Mert Ács 1963-tól ismét a tudomány világa felé fordul, a kozmosz és a tudományos olvasmányok ihletik meg. Ezután a hullámmozgások is inspirálják, és a tételes fizikai törvények vizuális ábrázolásával van elfoglalva. A dinamikus mozgások valamiféle, néha szinte barokkosan dekoratív kompozíciókban fogalmazódnak meg, és nagyon eredeti lírai-technicizmus stílusát eredményezik...
Ám hamarosan a mozgás érzetét egy újabb, realisztikusabb és korszerűbb jelképpel erősíti fel. Ez a modern-kor csodája, az autó.
Az autó egy bújtatott misztikus-dinamikus etruszk lény, görög bika, vagy a bika képében megjelenő Zeusz, aki elrabolja Európát. Az autó mániákus tisztelete talán még a futuristák korából maradt ránk, és a huszadik század második felében kezdte újra foglalkoztatni a modernizálódó társadalmi rétegeket. Az autó lett korunk mitikus titokzatos/félelmetes lénye, amely elrabolt bennünket is...
Ács korábbi és későbbi korszakaiban is felfedezhetjük a mítoszt, aamely a modernizmus, a technikai haladás mellett, fontos tápláló eleme volt művészetének. A mitikus témák ugyanis időről időre megjelennek képein, és nem csak rokoníthatóak, hanem áttételesen beazonosíthatóak stílusváltásaiban is.
A korai Leszállás a kompról c. festményén a titokzatos, magányosan ülő csónakosa, a későbbi, viharos-sötét színekkel vastag pásztákban megfestett Ensor-i Halász csónakban, és más ladikos, horgászós képein megjelenő figurája a megélt miszticizmusát is erőteljesen kidomborítja. Ezek a Khárón-i sötét alakok, a múltbéli mitológiák újrateremtődő kísértetei. De az absztraháló expresszivitással megfestett Szentek a kocsmában, c. festménye is az elvontság keresztény ikonosztázának hatásával bír, ahol Ács a szent fogalmától, értelmezésétől a profán (kozmikus) részegség apoteózisáig jutott el...
Mulatozás
Mi kell itt még bizonyítékul?
A korszakon áthullámzó aktuális képzőművészeti erőtereket el-, vagy átnevezhetjük bárminek. Akár angazsált művészetnek is, ahogy Ács József tette. Az egykori aktuál-politika, nem értett a művészetekhez. És ha a vájt fülű, tiltó, megtűrő vagy jóváhagyó cenzorok jóindulatát sikerült valamiféleképpen megnyerni, elhárultak az akadályok a szabad alkotás elől. A jelképességet nyert gondolatokkal is sikerülhetett érvényesülni. Egy mégoly szigorú megmondó-korszakban is engedélyezhették a művész szabad(os) megnyilvánulásait.
Valahol mindenki tudja, hogy a művészeteknek sosem lehet vagy csak ideig-óráig lehet gátat szabni. Szabad fejlődésük mindig is (rejtett) utat talál...
Ács alkotói korszakának fordulópontja 1968, ezután alakította meg az EK [Első Kísérlet] néven ismert csoportot, amely gazdasági, termelési és társadalmi kérdésekre kereste a választ. De 1968 utáni korszakának jelentős kifejező alkotásai voltak a közönséget megdöbbentő merész és izgalmas papírszobrai is. 1979-80-ban készültek a híres elmélkedő/elemző, politikai tematikájú művei. Majd következtek az assamblage-ok, a zsák-, és kifeszített vászon kompozíciók, háromdimenziós kísérletei. Egy zseniális alkotó időszerűségei...
(folytatás)
Megjelent: Magyar Szó, Üveggolyó melléklet, 2014. augusztus 11., hétfő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése