95. Pétër László: Szabadságvágyás a művészetben 4.rész

“Fegyverek között hallgatnak a múzsák”.

Az építő ember

Az ember által érzékelt, követett és megélt világ megértésére való hajlamosságot egykor a már viszályoktól, bűnöktől, tömegnyomortól megsarcolt, magába roskadt középkor után nemes egyszerűséggel Felvilágosodásnak nevezték. Melynek nyomán fellángolt, erőre kapott és hirtelenjében felvirágozni látszott mind az emberi intellektus, mind a magas(ított) művészet. Holott a felvilágosodás csak részleges volt. Mindössze annyi, mint amikor a fák ágai között rézsút besūt a Nap, de a sugarai mégis, keverednek az ágak vetett árnyékával...

Az építészet, azaz az antik világból származó épített környezet, mely a vizuális kultúra nyomdokain a mérnöki tudományban, a technológiai disciplinában gyökeredzik, és esztétikai- valamint arányérzékūnk által ötvöződik, a matematikai számítás és a geometria, tökéletesített és állandóan tovább tökéletesíthető elképzelése, alapja. Hagyományokon és újításokon alapuló tudományág. Az építészeti anyagok használata az őskor óta újabb anyagokkal és tapasztalatokkal bővūlt, ám valójában nem sokat változott: az építő ember tapasztalati tudása azonban kombinációs, fejlesztési késztetésének és feltalálói vénájának köszönhetően a történelmi korokon át gazdagodott...

Csodák, csodák és látomások...

Az ókor furcsa, látomásszerű építményeit, épūleteit korántsem vehetjūk teljesen számba.  Sokféleségét és gazdagságát elsősorban az uralkodói nagyravágyások, és a kūlönféle kultúrák vallásrendszere, a hit filozófiája csiszolgatta, alakítgatta. Hatalmas mennyiségű csodálatos műemlék(töredék)maradt tehát az emberiségre, áthatolhatatlan sūrejében a legjelentősebbek sora is vita tárgyát képezi. Még a művészettörténészek java is a legnépszerűbbeket szokta leginkább feltūntetni a tanulmányaiban. Kivéve ha érdekfeszítő ismereti pótlásokat szorgalmaz, vagy szenzációs új felfedezések kerūlnek a terítékre.

Az átlagember a gyakran emlegetett, vagy turisztikai attrakcióként mutogatott és leginkább látogatott remekmű(töredékeket) ismer(het)i...

A mezopotámiai zikkuratok, és a valamivel később “divatba jött” lépcsős piramisokhoz hasonlatos toronytemplomok már az I.e. III. évezred végén, nagyon komoly matematikai, tervezői, anyagtechnológiai ismereteket, és magabiztos építészeti tudást feltételeztek. Akárcsak az egyiptomi piramisok, vagy a titokzatos, sziklába vájt Petra, a babiloni Szemirámisz fūggőkertje vagy a fali díszítésű, mitológiai állatokat ábrázoló és mázas téglával kirakott Istar-kapu (Kr.e. V. század), vagy például a perzsa Dareiosz palotaegyüttese esetében.

De lélegzetelállító az egészen más célból és más (ám hasonlóképpen korszakalkotó) stílusban épūlt, már emlegetett ógörög, klasszikus kori dór stílusú akropoliszi Parthenon, vagy az ión (női) oszlopfős Erechteion is (V. és IV. század).

A görögök Pergamon-i Zeusz-oltára a kései hellenisztikus korszak II. századában már egy átmeneti vagy újító törekvéseket mutató felépítmény, mely után már a görögöt "megöröklő" római építészet nyomult előre. A rómaiak kultúrája etruszk alapokon fejlődött, majd fokozatosan keveredett a meghódított terūletek építészeti örökségével. Nagysága a stílusok elfogadásában és következetes és mértékletes átdolgozásában rejlett. Építészeti technológiájuk is forradalmian új volt. Masszív kőzettel, és összekötő habarccsal kötött téglafalakkal, később pedig igazi beton falazatú építményekkel örvendeztették meg virágzó birodalmuk polgárait.

A római impérium építészeti csodái közūl a Colosseum, a Pantheon, Septimus Severus diadalíve, és irigylésre méltó precízen kiépített közterek (fórumok), fūrdők, cirkuszok, színházak, paloták, tabuláriumok (könyvtárak), villák, bérházak, vásárcsarnokok, valamint aquaductok, viaduktok és tökéletes kövezett utak tucatját említenénk meg.

A fegyelmezett italikák már nem csak fényűző szakrális építményekben, szentélyekben és templomokban gondolkodtak, hanem a dicsőség mesgyéjén haladó, vagy a hasznosság elvét követő funkcionalitás szolgálatában építkeztek. Ki is gondolta volna, hogy a nemes lelkűnek mondott görögök városaiban, az elvezető (kanalizációs) rendszer hiányában szabadon folydogáló és betegségeket okozó szennyvíz problémáját, sok évszázad elteltével épp a diktatorikus hajlamú és terjeszkedő, világuralomra törő római birodalom várostervező építész-mérnökei oldják meg?

Oly tökéletesen, hogy a mai napig tanulhatunk a találékonyságukból, eszességūkből.

Se szeri, se száma az ókortól a középkorig felépített csodáknak.

És ekkor még meg sem említettūk Ázsia vagy Amerika kūlönleges építmény-kolosszusait:

A Kínai Nagy fal olyan hatalmas léptékű, hogy holott még az ókorban kezdték el építeni (i.e. II. sz.), csak a középkorban (i.sz. XV. sz.), az európai reneszánsz beérésének idején fejezték be. India legendás sztúpáit (Száncsi, i.e. II-I.sz.), szentélyeit, a már időszámításunk után hegybe vájt, tökéletesen szimmetrikus hatalmas sziklakolostorait, vagy romossága ellenére is impozáns palotáit titokzatosnak és álomszerűnek éljük meg...

De csodálhatjuk az amerikai kontinens Indián művészetének olmék, maja, tolték, azték és inka magaskultúrák építészeti remekeit is, melyek az i.e. I. évezredtől egészen a XVI. Században bekövetkezett hanyatlásukig gazdagították a fehér ember megjelenéséig fantasztikusan fejlődő kultúrájukat, s melyek közül mindegyik tökéletesen megfelel a(z isteni) geometria szempontjainak...

A leletek gazdagsága, száma és sokfélesége jegyzékekben is alig(ha) felsorolható. Ha belevesszūk a római korból tovafejlődő kettészakadt ókeresztény korszak (IV.-X.sz.) építményeinek sokaságát, sokféleségét, máris elveszettnek hisszūk magunkat...

San Apollinare in Classe és korakeresztény  mozaikjai, VI. sz. Ravenna

Párhuzamok és változások

Még az Európában megszületett középkori romanika ókeresztény hitvilágából eredő, gyökeret fogó építkezése is javarészt a mediterrán vagy Földközi-tengeri térségből ered, a görög-római építészeti elemek tapasztalati használatára támaszkodik. Leginkább a masszív és nehézkes, kőtömbökben gondolkodó építészet hagyománykövető szándékosságát és a vallási ceremóniáknak megfelelni akarás vágyát látjuk meg benne. A körkörös (rotunda) építkezés és a toronysisak helyetti kupola alkalmazása forradalmi tett volt. Az építkezését kétpólusúak is mondhatjuk, keleti és nyugati irányultságú lett, mint maga a korai időszakában holmi hatalmi civódások miatt kettészakadó keresztény egyház, melynek keleti szárnya Bizánc művészetét eredményezte (V.-XVI.sz.).

Bencés apátsági templom, XIII. sz. Ják 2

A Román művészet, a romanika (XI.-XIII.sz. Közepe) nehézkességét, tömzsiségét kifogásolója és ellenpontozza az újstílusú, karcsúsitó Gótikus művészet (XII-XV.század), amely a szakralitások éltető közegében immár teljesen felszabadultan, szinte éteri szabadossággal szárnyal, és erőteljesen elrugaszkodik a földtől, merészen egyensúlyoz a légben...

Rafinált módon könnyített/megtámogatott szerkezeti elemekkel, az oldalhajók falazatát megtámogató támpilléreivel, és a főhajó fiatornyos támíveivel, amelyek a karcsú felépítményt megtámogatva, megvédték az összeomlástól. Vékonyított falaival, keresztíves boltozataival, világosító színes ūvegablakaival, rozettáival a megújított katedrálisok az eget ostromolták. Isten közelségét igényelve mindegyre arra sarkallták az emberiséget, hogy az elbátortalanodás-ízű szellemi/gondolati földhözragadtságát ismételten levetkőzze, és a határtalan kreativitását (újra és újra) élménnyé tegye...

A művészet ekkor ismét fejlődőképessé vált, fizikai korlátokat feszengető műfajjá lett, újításai immár a merész vágyálmok beteljesítő szándékának próbált eleget tenni. A mester, azaz a művész a lassacskán kibontakozó tudományágak szárba szökkenésével párhuzamosan, merész újításaival haladt a korlátlanná váló ködös kreativitások, és a Reneszánsz felé...

(folytatás)

(Megjelent: Magyar Szó, Üveggolyó melléklet, 2014. november 10., hétfő)