97. Pétër László: Szabadságvágyás a művészetben 6.rész

“Fegyverek között hallgatnak a múzsák”.

(Disz)harmóniák, tarlóégések, sarjadások

A békétlenségek végveszélyes állapotaiból valahogy mindig kimenekítette önmagát a hol lelkendezve előretörő, hol pocsolyákba ragadó, vagy éppen elkeseredett emberiség. 

Ám minden szabadságvágyása ellenére, a kivívott szabadságokkal nem nagyon tudott mit kezdeni. Állandóan valamiféle túlzásokba esett, a legutóbbi időkig... 

A későközépkori inkvizíció, tulajdonképpen hatalmi szélsőségek titkos fegyvere lehetett. Leginkább valamiféle vallási köntösbe bújtatott hatalmi szervre emlékeztetett, és  a kordában tartásra, az intrikusságra, az ellenség-keresésre, a besúgásra és a példás büntetésekre alapozott. Ha kellett, célját elérte tűzzel-vassal is. Mondani sem kell, hogy börtöneivel, vallató- és kínzókamráival, főként az uralkodó réteg akaratát képviselte. A tízparancsolat és az aktuális törvényhozás szigorú betartását kérte számon. Bírált, fenyegetett, ördögi összeesküvésekkel vádolt és büntetett. A törvényeket azonban saját magára nem alkalmazta következetesen:

“Amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek”. Ismerős dolgok ezek...

Mi volt a szerepe a XVI. században tobzódó új eszméknek, melyek hatalmi csatározásokkal elegy új konfliktus-helyzeteket eredményeztek? A reformáció szele elsősorban nem a megvilágosodás szolgálatában, hanem az igen bonyolult társadalmi visszásságok, illetve a hatalmi visszaélések miatt hullámzott át egész Európán. Olaj volt a tűzre, hogy még maga a pápa is érintett volt bizonyos visszásságok ügyében. Okiratok bizonyítják például, hogy VI. Sándor pápának (1431-1503), nyíltan felvállalt (tehát törvényeses elismert!) gyermekei is voltak, akikről ő a pápai trónusáról bőkezűséggel gondoskodott. De a templomi elöljárók közül is, egyesek botrányos, tivornyázó életvitelt folytattak. A lázadó Luther Márton ágoston-rendi szerzetesként kezdte és családapaként halt meg, VI. Sándor pápa viszont, öt gyermekes „családapaként” lépett a pápai trónra és pápaként is halt meg. A reformáció keskeny útján haladó csoportok igazságérzetükkel némi világosságot hoztak magukkal. Mielőtt még ténykedésükkel kettészakították az egyházat...

Amíg maga a reneszánsz a megújulás, az öntudatosodás és a polgárosodás eszméjét segítette, a lassan körvonalazódó reformáció mintha a fejlődésében megrekedő kontinens megújhódását segítette volna elő. Nehéz elhinnünk, hogy a későbbiekben bekövetkezett véres felekezeti összetűzések, a rombolások és a pusztítás, mégis előbbre vitték volna az emberiséget. És mégis? Mint a felégetett tarló, melynek nyomán új füvek sarjadnak...

Északi reneszánsz

 

Albrecht Dürer: Melancholia 

 

De vajon hogyan hatott a békétlenkedés a művészetekre? Egyrészt megrettentette, másrészt meddő önmagába fordultságtól eltántorította, kijózanította és arra kényszerítette, hogy a régi hagyományok felpuhításával, alakítson világlátásán, és annak megreformálásával megújítsa önmagát. Az itáliai hagyományokat megöröklő és stílusát továbbfejlesztő, a firenzei reneszánsszal egy időben született gótikus elemeket is tartalmazó északi reneszánsz festőit sem kellett félteni. Technikájuk kifinomult, formaviláguk gazdag és rafinált, táblaképeik, oltárképeik színpompásak és a helyi jelleget erőteljesen kidomborítóak voltak. Így a németalföldi Madonna-ábrázoló, a portréiról is híres Jan Van Eyck, vagy Pieter Brueghel, a holland paraszti élet festője és a paradicsomi állapotoktól a földi gyönyörökön át a poklol megjelenítéséig kalandozó Hieronimus Bosch, a francia Jean Fouquet és Jean Clouet, vagy a magyar származású ám németországi Albrecht Dürer is, az északi reneszánsz  legkiválóbb képviselői voltak. Hozzájuk mérhető még a titokzatos magyar M.S. Mester is...

Közülük Dürer (1471-1528) volt a legsikeresebb, a legsokrétűbb, aki harmincéves korára már hatalmas hírnévre tett szert. Ellentétes tendenciákat sűrített a művészetébe, harmonikus, realista hajlama a gótika szenvedélyességével párosult. Ő volt a beérő német reneszánsz talán legsokoldalúbb, kutató szellemű képviselője. “A filozófia, a természettudományok és a metafizika tanulmányozása tette őt a korszak egyik legműveltebb emberévé”- írta Marisa Palatinieri művészettörténész 1970-ben.

Dürer festészetében rendkívüliek a tisztán plasztikai értékein kívül is gazdag ideológiai, filozófiai és erkölcsi jelentéssel bíró remekművei. Oltárképei, ünnepélyes Madonna-központú fantáziaképei, portréi és arcképei tüneményesek és higgadt szépséget árasztanak magukból. 1511-ben festette meg remekét, A Szentháromság imádása című óráskompozíciót, mely festmény az utolsó pean volt a katolikus hit tiszteletére Németországban, még a reformáció előtt.

Dürer a grafika mesteri kivitelezésében is példaképe volt kortársainak. Fametszetei közül néhány leginkább ismertet sorolunk fel: Az Apokalipszis négy lovasa, Mária élete, Szent Mihály harca a sárkánnyal, a Rinocérosz... Rézmetszetei közül a Melankólia, a Lovag, halál és ördög, stb. szokatlanul igényes, árnyalt, dúsgazdag és jelképiséggel tökélyre fejlesztett aprólékos munkák.

Dürer rövid életének alkonyán, Luther Márton (1483-1546) az egyházi züllöttséget kritizáló nürnbergi fellépése után, jómaga is kitért a katolikus hitből. Ily mód talán művészetének egy jelentős részét megtagadta volna? Akkoriban már szinte minden barátja az új valláshoz csatlakozott. Hovatovább 1525-ben városa amelyben élt, hivatalosan is megtagadta engedelmességét a pápának. Nürnbergnek akkor alig 20 000 lakosa volt...

A sorozatos túlkapások, véres összecsapások és a terjedő erőszakhullám miatt hamarosan számos humanista mégis visszatért a katolikus hithez, még akkor is ha beigazolódni látták a pápai visszásságokat...

A reformáció végül Itália területén veszített, de főként Észak-Európában nagy teret nyert. A bosszúvágyó ellenreformáció sem váratott sokáig magára, hamarosan ellentámadásba kezdett...

Tudomásul kellett venni, hogy másfélezer évvel a monoteista kereszténység megszūletése után sem szűntek meg az emberi nem randalírozásai...

A szerzői jog kialakulásáról

A reneszánsz-kori “felvilágosodás”, azaz a megvilágosodás kísérlete a művészetekben is jól megfogant. A festők, grafikusok, immár  nem csak vallásos témákkal foglalkoztak. Egyre inkább a jelen, a valóság és a józanság irányába kormányoztak. A társadalmi háttérben a polgáriasodás és az öntudatosodás, míg világnézeti szempontból a humanizmus, illetve az ember-központúság, a sokoldalúság és a földi élet örömeinek elfogadása voltak. A képzőművészetben a legfőbb értékjellemzők: a perspektíva felfedezése, az emberi test élethű ábrázolása, az építészetben pedig a vízszintes tagoltság és a harmónia újszerű megfogalmazása voltak. 

A magas-reneszánsz, más néven az érett reneszánsz korának sikereit és kudarcélményeit mindebben látjuk. Ezt a kort ugyanis a művészi szabadság(vágyás) örömteli érzete ragyogta át. Értékei között voltak mind az egyéniség (individuum) megjelenése, mind a művészi hírnévre törekvés.

Az öntudatos művész szándékát a már emlegetett Dürer példáján szemlélhetjük meg.

A XVI. század elején a szerzői jog védelme még ismeretlen volt. Festő-grafikusunk műveit, főként híres rézmetszeteit már nem csak országszerte, de Európaszerte másolták, anyagi hasznot húzva a munkájából. Dürer észlelte azt, hogy műveinek színvonalát mások kihasználják. Ezért második velencei tartózkodása idején az elterjedt rézmetszet-másolatai ügyében panaszt tett. Ekkor a bíróság csak felmás döntést hozott: a grafikák másolhatók, viszont Dürer monogramjának másolását betiltotta... A “nesze semmi, fogd meg jól” döntés után, 1511-ben Dürer újabb három fametszetsorozatát (Nagy passió, Kis passió, Mária élete) már bebiztosította. A szerző alkotásait a Miksa császár által odaítélt kiváltságok értelmében senkinek sem állt jogában másolni. Ellenkező esetben műlopásért vagyoni elkobzással járó büntetést helyeztek kilátásba. Ismereteink szerint azonban ilyesmire soha nem került sor. Még Nürnberg városában is, 1512-ben mindössze a Dürer-szignónak használatát tiltották meg...

(folytatás)
Megjelent: Magyar Szó, Üveggolyó, 2014. november 24., hétfő)